Evangélikus gimnázium, Budapest, 1886

20

s ezt úgy rendezte, hogy két páratlan nevezőjű egymásutáni törtet egy szintén sorjában haladó páros nevezőjű törttel egyesített:

Mi a-1 úgy tekintjük, mint határát következő sornak

ép úgy s-t az sn határértékének gondolhatni:

E két sor különbsége

Ilyen formán

s = —í7, vagyis más sorban történő összeadás

A

más összeghez vezethet.

A most tárgyalt igazság kimutatásához hasonlít annak tárgyalása, hogy a szorzás commutativ művelet, vagyis annak kimutatása hogy a szorzat nem függ a tényezők sorrendjétől.

Ez igazságot mi csak a positiv egész számokra fogjuk kimutatni.— Egyes különös esetek, sőt ily különös esetek közül akármelyik, pl. 2.3 = 2 + 2 + 2 = 6 3.2 = 3 + 3 = 6 stb.