Evangélikus gimnázium, Budapest, 1885
Hermes. A kar. Nyelvezete. 12 (Je. Világos, hogy szavad engem vissza, haza küld — Prom. Hogy irántam való részvéted gyűlöletet ne keltsen ellened. Oc. Annak részéről, ki nem rég óta a mindenható trónon ül ? From, őrizkedj, hogy annak szívét ne ingereld ! Oc. A te halsorsod, Prometheus, tanítóm leszen. From. Menj, távozz, s nézeteidben légy állhatatos.20 Oc. A már indnlófélben levőnek mondád e szavakat. Már legyez- geti szárnyaival az rether sima írtját négy lábú szárnyasom; s szívesen kész otthoni fekhelyén meghajtani térdeit.» A darab végén megjelenő Hermes szelidebb vonásit hasonmása a darab elején fellépő Erőnek; mind a kettő Zeus szolgája, kinek nevében az egyik Prometheust a sziklához lánczolja, a másik titok-mondást akar belőle kiparancsolni. Legjobban jellemzi Her- mest Prometheussal folytatott beszédének azon része, melyet Prometheus jellemzésénél mutattunk be. Rendkívül háttérbe szorul Aeschylusnak ezen darabjában a tizenkét személyből álló kar; annyira, hogy még annál is kisebb szerep jut neki, mint a mennyi része van az Oresteában. Ezen külső megszorítottsághoz képest erősen csökken belső jelentősége is. A kar nagy részvéttel van Prometheus sorsa iránt (397—401, 425—430): «Siratlak téged vészteljes sorsod miatt, Prometheus, s szemeimből lágy nedvet hullatva könnyeimben arczomat forrás-nedűvel áztatám ... Csak egy más titán-istent láttam azelőtt fáradhatlan kötelékü gyalázata által megfékezve bajaiban, Atlasnak kiváló hatalmas erejét, a mint a földet s az égi sarkot támasztja vállaival.» De sokkal gyengébb és félénkebb, hogysem valaha szembe- szállani merne Zeus hatalmával (526—538): «Soha se álljon ellen a minden-bíró Zeus szembeszálló erejével nézetemnek! Soha se késlekedjem az istenek elé járulni ökrök szent áldozataival Oceanus atyám szüntelen zajgó tengerén! Soha se vétkezzem szavaimban ! Maradjon ez meg kebelemben, s ne enyészszék ki abból soha sem! Édes dolog bízó reménynyel hosszúra nyújtani az életet, sugárzó szerencsével erősítve lelkemet.» Prometheus nyelvezete érthetőbb, mint Aeschylus bármely darabjáé. Jellemzetes sajátossága, hogy hangja hirtelen változik : majd erőteljes és magasztos, majd friss és élénk, többször rheto- rikus, sőt Oceanus jelenetében egészen familiáris. A sticliomythia, 26 26 Azaz, maradj csak hű magadhoz, hiszen közöttünk oly nagy a külömbség, hogy meg nem érthetjük egymást.
