Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884

16

(connotant) bizonyos tárgyakat, pl. «az ember» jelzi Pétert, Máriát, Jánost stb. De magában az «emberben» nincsen szó mindezekről; benne csak az emberi lény tulajdonságai foglaltatnak.

Ezen alogikus gondolatnak túlsúlyra vergődése okozta azt, hogy a fogalmakat, mellőzve igazán logikai jelentésüket, pusztán ezen quantitativ alakra vizsgálták s a szerint osztályozták. Ennél azonban két ferdeségbe jutott a logika : egyrészt a fogalmakat alkotó tényezők között lényeges és esetékes jegyeket külömböztetett meg, — másrészt a körök alapján felé- és alárendelt fogalmakról beszéltek. Hogy mindkettő az igazi logikum rovására történik, azt kimutatni nem nehéz ; nem egyéb ez, mint a kör fogalmának becsusztatása a tartalom helyébe, vagy a mennyiségnek substitutiója a logikum helyébe.

14. Ajegyek megkülömböztetése lényegesekre és esetékesre ismereteim életileg igazolható, de a formai logika keretéhe sehogy sem illik s ott nem is tudnak mit kezdeni vele. A formai logika szerint ugyanis a fogalom a tárgy lényegének felel meg(Lindner-Klamarik §. 6.) s annál- fogva abban esetékes jegy számára nem is volna hely. A fogalom jegyei között azonban ismeretelméletileg mégis van külömbség, csakhogy a formai logika ezt nem bírja megtalálni s fogalmazni. Azért határvonása a lényeges és esetékes jegyek között, egyrészt negatív, másrészt ingadozó és labilis. A meddig ugyanis a logika abban fogja keresni valamely jegy lényegességét, hogy azt minden tárgyban gondolni kell, — addig pusztán vak esetre van bízva e lényegesség eltalálása. Azt pedig, hogy miért kell némely jegyet minden megfelelő tárgyban gondolni, a formai logika soha sem fogja megmondhatni, mert ezt mennyiségi megfigyelésekkel megindokolni nem lehet.

Másfelől a logika, miután a fogalmak tartalmával nem birt, azok körében akarta hatalmát kimutatni. Azt találta, hogy egyik fogalomnak köre nagyobb, mint a másé (1. §. 12.) s ezen köri tágasságot a kimondás (xazrjyopía) lehetőségéből merítette. így jutott arra, hogy7 pl. az «ember» köre kisebb, mint az «eszes» köre, mert emez amarról állítható. Hogy azonban ezen mennyiségi viszony milyen határozatlan, a mennyiség prsecis jellemével mennyire ellenkező, azt már fentebb érintettem. Itt csak arra akarok figyelmeztetni, hogy ezen felé- és alárendelkezés puszta kép, — mert sem a macska nincs az emlős körében, sem az emlős körének egy része a macskában, — ezeknek mindegyike önálló logikai alakzat, mely csak synthetice összekerülhet egymással, de tartalmilag egymást nem foglalja he.

Foglaljuk össze az eddigieket. Azon tényt, hogy egy gondolat