Evangélikus gimnázium, Budapest, 1883

állatra egyiránt. A vidék szénatermése a belszükségletnek teljesen megfelelő.

A legelő terek egyáltalában gyarlók és ki nem elégítek. Legelőnek csak azt használják, a mi már semmi egyébre •— de sajnos még legelőre sem — használható. A hol azelőtt jobb legelő volt, azt, mint pl. Somo- diban, szántófölddé átalakították. Dicséretes kivételt képez a tornai Csíkos nevű legelő terület.

Az erdők dolgában sem áll úgy a terület, mint a hogy alkotásánál fogva állhatna. A községi erdőket még az erdőtörvény meghozatala előtt tönkre tették. A nagybirtokosok erdei — kivált a jászói prépostság, a Zichy- és Andrássy-féle erdők — még szépen állanak ugyan, de újabban ezeket is túl nagy mértékben kezdik igénybe venni. Legroszabbak a rosnyói püspökség és Dréher Antal erdei; ezek — különben talajuk is a legrosszabb ■— szomorú képet mutatnak s még szomorúbbat egy pár év múlva, ha a jelenlegi letarolási munka teljesen be lesz fejezve. Azon nagybirtokosok, kiknek erdei még szépen állanak, ha azokat nagy mértékben is igénybe veszik, de másrészről mivelésökre s nevelésökre is kitűnő gondot fordítanak. A déli lejtők fája a kocsántalan tölgy (quercus robur), kivételesen találni kocsányos tölgyet (qu. pedunculata) is és cserfát (qu. cenis), kivált a platók déli élein. A íensíkok s a lucsvölgyi lejtők bükkös erdővel borítvák; a bükkösben elegyedve van: kőris-, jávor-, juhar-, szil-, gyertyán-, nyir- és nyárfa. Az éjszaki oldalokon a fenyves erdők lepnek előtérbe; ezekben az uralkodó fanem a jegenyefenyű; de előíordúl a lúc-, erdei és veresfenyű is. Általában úgy látszik, hogy a fényű itt is hatalmasan hódít. Területek, melyeken még húsz évvel az előtt a bükkfák óriási növését bámultam, most fenyvesekkel vannak borítva s már a platók bükk- sőt tölgy-vágásaiban is áthatlan sűrűségben veri fel magát a fényű. A sok száz holdra menő tíj ültetések is mind erdei fényűből állanak. Egyes helyeken (Barkán a pozsonyi láz nevű erdőrészben 931 mf magasságban) cirbolya-fenyüvel is tettek sikeres kísérletet s végre itt-ott akadni sima-fényű (p. strobus) példányokra. Nem hagyhatom itt említés nélkül a vidéknek egy — sajnos, hogy nem kellőleg kiméit — unikumát, t. i. a Tiszafát (taxus baccata), mely a szá- dellői völgyben, a Hollókő alatt s különösen könnyen hozzáférhető széles területen, a Miklóskő környékén nagy számban található. Már csak az iránti tekintetből, hogy e fanem a ritkábbak közé tartozik, kellene azt a nevezett helyeken szigorúbb ellenőrzés és felügyelet alatt tartani.

A másod- és harmadrendű fák és bokrok közül tömérdek létezik e