Evangélikus gimnázium, Budapest, 1883
Beszéd melyet Luther születése négy százé vi fordulójának a főgymnasium tanulósága által történt megünneplésekor az intézet nagytermében tartott az igazgató 1883 nov. 10-én.* Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves tanuló ifjúság! Milliók leikéinek hálás örömébe vegyül eme kis gyülekezetünknek áhitatos fohásza, melylyel hálákat adunk a gondviselésnek azért, hogy a legnagyobb keserűség idején egy férfiút támasztott, lőnek műve negyedfél század óta alattomos fondorlatok, véres üldöztetések, belső viszályok daczára romolhatatlanúl fennáll s hangoztatni fogja a legkésőbbi nemzedékek előtt is ama rettenthetetlen férfiú nevét, kinek nagy jelleme / m e nagy műnek alapkövét rakta le. Epen 400 év előtt pillantotta meg /protestáns egyházunk alapitója, Luther Márton, csekély viszonyok között, egy igénytelen német városkában a nap világát, hogy szelleme fényével századokon át megvilágítsa a fejlődő emberiség útjait. S a hálás kegyelet, mely tudja, hogy legnagyobb részét azon szellemi kincseknek, melyeket sajátunknak mondunk, halottaink fennálló s bennünk élő alkotásainak köszönjük, — méltán ünnepli az egész föld kerekségén a nagy ember emlékét, s megköveteli tőlünk is, hogy, kis körben bár, de hálatelt szívvel tegyük le közös jótevőnk sírjára a megemlékezésnek örökké üde koszorúját. Luther Mártonban egy nagy eszme nagy emberére talált. Azon forró óhajtás, mely az emberiségben a 12-dik század óta lappangott s kivált az egyház reformját czélzó, bár sikertelen törekvésekben nyilatkozott, ■— a középkor végén összes erejével tömörült s életbe lépett * Hogy ezen beszéd e helyen található, annak oka a budapesti ág. li. ev. magyar-német egyházközség nagytiszteletű presbyteriumának 1883. dec. 3-án hozott határozata, melynek értelmében e beszédnek az iskolai értesítőbe való felvétele kötelességemmé tétetett. Böhm Karoly. 1*
