Evangélikus gimnázium, Budapest, 1883

n

gyesvonattal útazott s Kosnyón — hol a Sajó völgye vonzóbb képet kezd mutatni — ismét az országúton, porfellegbe burkolva, az égető napsugaraknak kitéve idáig hatolt: itt egyszerre szinte más övre, más kiimába képzeli magát átiiltetettnek. Sűrű erdők alatt, a pompásabbnál pompásabb virágok ezreivel díszített eleven zöld rétségen át viszen ittunk; gyönyörködve szemléljük a virágokon himbáló pillangók meg- számlálhatlan mennyiségét s az útszéli nefelejcs-pázsit szinte elfelejteti velünk, hogy túl vagyunk azon a koron, midőn a nefelejcs-csokor szedése nem pusztán instinktiv, de gyakran édes érzelmekkel párosult cselekvés vala. De hagyjuk azt.

Sűrű ostorpattogtatás ami int, hogy ki kell térni. Jönnek-mennek a teherkocsik, hol szénnel, vaskővel megrakodva, hol üresen ugyan, de a rajta ülőkről következtethetjük, hogy azok is a vasgyárban jártak, melynek magas (29'8 mí) kürtője nem sokára szemünkbe ötlik. A dernöi vasgyár (gr. Andrássy birtok) kitűnő vasat és sok mindenféle öntvényt készít. Kitűnő barna vaskő s a fabőség — mindkettő közvetlen közelében — a gyárat a konkurenciára képesíti. Vasbányái a Demő felett emelkedő s rengeteg erdőkkel borított Pipitka (1226‘2 mf) hegy lejtőm vannak s magoknak az erdőknek minőségéről könnyen szerezhetünk meggyőződést, midőn Dernö községen tói (109 ház; 767 róm. kath. magyar lakossal) a völgyön felfelé azon erdőn visz útunk keresztül, melyet most — mivel a gömöri iparvasútakhoz a alapperek nagy részét irnien vitték — némileg megritkítottak. A fel nem használt fát még csak múlt évben vették munkába a szénégetők s ott nem egy, de számtalan — több mint egy méter átmérőjű fákat és tuskókat láttam heverni a már sűrű, lielyenkint áthatolhatlan fiatalosban. Itt tehát erdő- ültetésre nincs szükség, itt a természet maga ülteti a fákat, az ember csak vágja, ritkítja. Pedig e talány kulcsa igen egyszerű. A kivágott, de le nem tarolt erdőterületeket nem használják legelőnek s így megint erdő lesz ott, a hol volt, nagyobb munka nélkül, legfölebb, hogy ke- vésbbé jó talajon a szemes birtokos a természet lassú munkáját után- ültetgetéssel elősegíti, sietteti.

Tovább haladunk a regényes völgyben. Figyelmünket leköti a szép formájú Somhegy (805‘3 mf) s annak phantasztikus kinézésű, Kovácsvágás felett emelkedő sziklafala (648 mj) Kovácsvágás (56 ház; 284 róm. kath. magyar lakossal) szegény kis helység, művelhető területe alig van; maga a helység is oly szűkre van szorítva, hogy a benne átvivő útnak is alig marad hely. A nyitott kis udvarokon álló, hol megrakott, hol üres szekerek mutatják, hogy itt fuvaros nép lakik. Az asz-