Evangélikus gimnázium, Budapest, 1883

13

A Sajó és Gölnic felső (sztracenai) völgye közti hegygerinc — az újabb időben oly sűrűn látogatott dobsinai jégbarlanggal — nyugat felé a Királyhegyhez csatlakozik, kelet felé pedig a Gölnic folyó jobb partján — helyenkint tekintélyes magasságra emelkedve (Fekete-hegy, Hosszú-hegy, Szulova, Pozsáló 1285 m/, Madár-hegy, Fecske-hegy, Klop- tanna, Kojsova, Javomik stb.) szakadatlan egymásutánságban húzódik a folyó torkolatáig (Margitfalu), innen pedig a zúgó Hernád által szelt szoros jobb partján egészen Kassa vidékéig.

Ezen főgerincz — a gömör-szepesi érchegység egy része — belsejében nemes érceket rejt, lejtői és magaslatai rengeteg erdőkkel, éjszakfelé fenyvesekkel, a déli lejtőkön bükk és tölgyesekkel vannak borítva. Vízben e hegység igen gazdag. Úgy a Sajó, mint a Gölnic is igen számos mellékpatakot vesz fel e hegygerincből. Legnagyobb a Göl- nicbe ömlő Szomolnok. A Szomolnoktól nem messze ered a Bodva is. A kettőnek legfelsőbb völgye között a hegygerinc annyira aláereszkedik, hogy itt Szomolnok (592 ház; 2706 róni. kath. és evangélikus, német és tót lakossal) és Stoosz (196 ház; 1076 róm. kath. és evangélikus, német és tót lakossal) városok között egy — igaz, hogy merész emelkedésű, de mindazonáltal jó karban tartható műíit volt átvezethető, mely azután a Bodva völgyében Szcpsimezö városig van továbbvíve. Egy másik újabb időben mindinkább elhanyagolt út vezet a Szomolnok völgyből — a magaslatokat ügyesen kikerülve, Uhornán (81 ház; 484 róm. kath. tót lakossal) át — délnyugati irányban a Sajó mellett fekvő Romijóba, azon patak völgyébe aláereszkedve, melynek déli nyílásánál Krasznahorka- Váralja (148 ház; 892 róm. kath. és evang. magyar lakossal) fekszik. A felette emelkedő hegykúpot a még részben ép Krasznahorka vára ékesíti.

Krasznahorkát (511 méter a tenger színe felett) azon tág völgy - katlan uralja, mely a Sajó völgyből a Lúcs patak mentében kelet felé húzódik. E termékeny katlan keleti végén van Hárskút (123 ház; 572 róm. kath. magyar lakossal), hol a völgy magassága 333 méter a tenger színe felett.

Ha itt a kitűnő, jó karban tartott országútat, mely Hárskútból a Szoroskön át Torna-Szepsi, majd meg Kassa felé vezet, elhagyjuk s a völgybe felfelé vivő — nem országos ugyan, de szintén jó karban tartott — útra kanyarodunk, egy szűk idvllikus völgybe jutunk, mely képes maradandó nyomokat hagyni emlékezetünkben.

Különösen ha valaki Budapestről — mint magam is az utolsó alkalommal — Fülekig gyorsvonattal, innen Bosnyóig lassú menetű ve-