Evangélikus gimnázium, Budapest, 1883

11

De elég a példákból, hiszen mindegyikünk tapasztalta, hogy Baedeker lelkiismeretes részletességgel ír s mégis* mennyivel más a kép, melyet magunknak olvasása után valamely vidékről alkotunk, mint az, mely a vidék szemlélése után bennünk amannak helyét elfoglalta.

Bizony a földrajz s annak különösen azon része, melyet «leírónak» nevezhetünk, subjektiv felfogáson alapszik. Subjektiv az a kép is, melyet a következőkben feltárni óhajtok. Győződjenek meg minél többen. mennyiben tér el az én subjektiv felfogásom az övéktől, mennyiben az én képem attól, melyét majd ők alkotnak.

I.

Sokan fáradoztak és fáradoznak még ma is idegen — kiváló szépségű, vagy feltűnő alkotási! földterületek ismertetésével, még többen távol fekvő földterületekről szóló leírások fordításával — s ez nem rossz, nem megvetendő dolog, mert hisz nagy mérvben hozzájárul a földrajzi ismeretek terjesztéséhez. Mindazonáltal azt hiszem, hogy talán az sem cselekszik felesleges munkát, ki édes hazánk egyes területeit teszi tanulmány tárgyává, ki hazánk egyes vidékeit ismertetni s azok iránt az érdeket szélesebb körökben felkölteni igyekszik. Ne csodálkozzunk rajta, ha a szomszéd németeknek gyakran oly nevetséges botor fogalmaik vannak hazánkról, hisz mi magunk is oly kevéssé ismerjük azt! Én kész örömmel üdvözlök minden munkát, mely hazám földjével foglalkozik, kész örömmel mindenkit, ki hazánk egyes vidékeinek sajátságait ismerteti. Mert meg vagyok győződve, hogy csak az egyes részek minél lelki-' ismeretesebb feldolgozása után lesz lehetséges idővel oly művet összeállíthatni, mely a földrajz fokozott igényeinek megfelelőleg nekünk s másoknak is hazánk hű képét fogja nyújthatni. S hiszem, hogy vannak mások is, lak hasonlóan gondolkoznak s kik munkámat talán nem vetik félre — mivel az nem foglalkozik a Himalaya vagy Cordilerák csodáival s azokat kérem, méltassák némi figyelmükre azt, a mit a földrajzi tudomány égjük igen szerény napszámosa e szűkre szabott helyen összehordani képes volt.

Ha egy a természet szépségei iránt fogékony ifjú — s melyik ne volna az ? ■— azon években kerül idegen vidékre, midőn már nem pusztán lát, hanem észlel is, midőn a benyomásokat nemcsak befogadja, hanem azokat önmagában már feldolgozni — mint mondani szokás — felemészteni is tudja s ha még hozzá elég élénk phantasiával is bír a nép jelenlegi állapotát a természet csudáival s a régi idők történelmeivel összeforrasztani: úgy bizonyos vagyok benne, hogy e vidék — bár me-