Evangélikus gimnázium, Budapest, 1882

rövid idő alatt megtudhatták, hogy mi történt a Morava partján és attól tarthattak, hogy a király őket sem fogja megkímélni.

E nép testalkatra nézve felülmúlta a többieket és sokat is képzelt magáról. Alexandras szívesen fogadta követeit, meg is vendégelte őket és a lakoma közben azt a kérdést intézte hozzájuk, hogy mitől félnek legjobban. A király azt várta, hogy majd őt említik, mint a kitől minden ember között leginkább félnek, — tényleg úgy is volt, mert különben aligha érkezett volna hozzá a követség; mindazonáltal azt válaszolák a király kérdésére, hogy nem félnek semmitől, hanem csak attól, hogy valahogyan rájuk szakad az ég, de különben oly ember barátságát, minő a makedón király, igen sokra becsülik. A király azután barátjainak nyilatkoztatta ki őket és szövetséget kötvén velők, útnak bocsátotta.

Utólagosan azonban még azt a kérdést is kell felvetnünk, hogy mindezek hol történtek'? Amannál e tekintetben alig kapunk felvilágosítást, mert ő sem a helyet sem az időt nem határozza meg. Annyi látszik az ő előadásából, hogy az Istroson való átkelés nem történhetett azon sziget táján, melyen Syrmos tartózkodott, (mert a víz folyása nem engedte volna, hogy a makedónok szénával kitömött tömlőkön keljenek át), tehát más helyen mint a Kliszurában, a hol mint elébb láttak (32.), ama sziget keresendő. Alexandras tehát vagy a Ivliszurán felül vagy azon alól ment át a folyón, és habár Arrian erre nézve nem nyújt semmi felvilágosítást, mégis azt állíthatjuk, hogy a király Orsován alól vezette át a makedónokat a folyón, mert a géták, kik, mint elébb volt mondva, a mai Bolgárországból részben a Dunán inneni részekbe költözködtek, legközelebbek voltak a tribal - lokhoz, és igy legalább valószínű, hogy Alexandras is itt találta őket.

Az időre nézve, melyben a támadás történt, útmutatóul szolgál azon adat, hogy a király a gétak földjén mély vetésű szántóföldeket, tehát érett vagy csaknem érett gabonát talált, a miből Droysen a> azt következteti, hogy május közepe táján történt az átkelés; mert egy botanikus állítása szerint a gabona akkor már embernyi magasságú. Ezen felfogás ellen nem lehet ellenvetés, csak azzal kell kiegészíteni, hogy a királynak még jó ideig kellett ott tartózkodni, míg az ő győzelmeinek híre az adriai tenger mellett lakó celtákhoz jutott és míg ezeknek követei a király táborában megjelentek. Erre egy néhány

<0 i. 1). 124. 1. 2. j.