Evangélikus gimnázium, Budapest, 1882
1'.» nem írhatta ezt: «sokan a hegyilakók közül és a független thrákok» mert ez egyszerű szószaporítás volna; épen a független thrákok voltak a hegyi lakók vagy ha úgy tetszik a hegyi lakók független thrákok voltak. A bajon egyszerűen úgy lehet segíteni ha felteszszük, hogy egy a kézirat szélén lévő jegyzet «sokan a hegyi lakók közül» bele csúszott a szövegbe. Mindenesetre a «független thrákok» állották Alexandras útját, és úgy látszik, hazájuk és szorosainak védelmébe már nagyon is be voltak gyakorolva, mert a király serege ellen oly védő eszközt akartak alkalmazni, mely kellő elővigyázat nélkül ennek nagy veszteséget okozhatott volna. Ok t. i. összerakták kocsijaikat, hogy ezek szükség esetén védfalul szolgáljanak nekik, a mely mögül a makedón serig támadásait visszaverhessék. De ez nem történt: a makedónok támadást nem intéztek ellenök, hanem valószínűleg elkerülve azon helyet, hol tábort ütöttek a thrákok, a mellettök elvezető utón szándékoztak előre nyomulni. A thrákok azonban kocsijaikat nemcsak védő, hanem támadó eszközül is tudták használni, mert az volt a szándékuk, hogy onnan a hol legmeredekebb a hegy lejtője, le fogják ereszteni a felfelé nyomuló phalanxra, és ezt az által zavarba és rendetlenségbe ejtve, megrohanják és tönkre teszik. Alexandros erről valószínűleg előre értesülvén és nem akarván máshol a Haemoson átmenni, előre e veszély elhárításáról gondoskodott. A kocsik, melyekkel a thrákok magokat körül vették, valószínűleg nem voltak nagyok, sem nehezek, talán inkább kétkerekű taligák, mint igazi négy kerekű kocsik. Ennélfogva megparancsolta a hoplitáknak, hogy ha lefelé gördülnek a kocsik, akkor ott, hol az út elég széles, váljék kétfelé a phalanx és engedjen utat a kocsiknak, a hol pedig ez nem lehet az út szorossága miatt, ott ereszkedjenek térdre és paizsaikat fejeik fölött úgy értessék egymáshoz, hogy köz ne maradjon és így valószínű lesz az, hogy a könnyű kocsik a paizsokon végig fognak gördülni, anélkül, hogy kárt okoznának. És így meg is történt. A kocsik egy része a phalanx sorai között lerohant, másik része a paizsok tetején legurult, úgy, hogy csak alig okoztak kárt, és egy sem vesztette általuk életét. Ekkép a thrákok a makedónoknak akarván ártani, magoknak okoztak veszedelmet, mert a kocsik lévén mintegy védfaluk, ezek nélkül nem tudták hova meghúzni magukat és csekély fegyverzetük nem volt alkalmas arra, hogy a sarissa döfésétől megvédje őket. A makedónok pedig látván, hogy a kocsiktól, semmi bajuk nem esett, annál inkább felbátorodtak és liare■>*
