Evangélikus gimnázium, Budapest, 1882
12 A Hebros völgyében éjszak felé kanyarodott az út és a folyam irányát követte, nem csak odáig a hol ez^ [dri anopoliswáX nyugat felé fordul, hanem tovább is egészen nyugati irányban Philippopoli.sig, mindenütt ezen városig, sőt azon túl is, a Haemos lejtőjéig, melyen a Hebros tör magának utat könnyen járható lévén. Arra nézve nem lehet kétség, hogy ezen út Philippos király által nemcsak használva volt, hanem, a mi még fontosabb, birtokában is volt, mert végpontján ő építette Bhilippopolist. A távolság pedig a feljebb említett General- Karte nyomán Feredziktől Adrianopolisig egyenes irányban 90 km., innen Philippopolisig 140 km., mindössze tehát 230 km., melyhez az út kanyarulatai miatt legalább 20 kmt. hozzá lehet adni, úgy, hogy a távolság Dymaetöl Philippopolisig körűlbelől 250 kmre teendő, tehát 34 mfre, és így ha 41-et még hozzá adunk, 75 mértföldet tenne a távolság Amphipolis tói Philippopolisig. De tényleg nem úgy áll a dolog; Amphipolis Dymaehez nincs annyira, mint a Tabula Peutin- geriana mutatja; a General-Karte szerint a két város körűlbelől 180 km., tehát 25 mtföldnyire esik egymástól, azért az összes távolságot Amphipolis és Philippopolis között 59 mtföldre lehet tenni. Ezen számítást meg kellett tenni, ha Alexandras útjára nézve tisztába akarunk jönni. A Via Egnatiának azonban Amphipolishoz nyugotfelé is volt folytatása Illyria felé, és tudva azt, hogy a rómaiak mindig a legjobb természetes irányokat választották ki útjaik építésénél, feltehetjük, hogy a Via Egnetia nyugati része is arra ment, a merre a természet maga az útépítőket utalta, és a merre talán évezredekkel a római uralom előtt az illyrek jártak. Amphipolisból délnyugat felé hajlik az út Bromiskosig ( Yrasta) honnan a Chalkidike félsziget éjszaki határán lévő Apollonian (Polina) és Mellisurgison (Melsurgus) keresztül Thessalonika felé halad; innen Bellába (Alaklise) a makedón királyok székhelyébe vezet és áthaladva a Bellához nyugatra lévő síkságon hirtelen emelkedve A hja in (Vodena) a régi királyi városon megy át és azon túl, folyton emelkedve Arnissá- (Ostrova)-nál éri el a mostan Ostrovóról nevezett tónak éjszaki partját. Tovább haladva nyűgöt felé a mai Panica táján éri el azon lapályok egyikét, melyek a Balkan félszigetnek több vidékén előfordulnak, és Melitonost (Florine) délnyugatnak hagyva és egy csekély emelkedésen éjszaknyugat felé átmenve áthalad az Erigon (Cérna rjeka) mocsáros vidékén. Hcrakleia f .jnkestis (Monastir) táján hirtelen felkapaszkodik azon 600 ölnyi emelkedésen, melyen alig két
