Evangélikus gimnázium, Budapest, 1881

részt nem pontosan körvonalozott célt tűz ki, másrészt szorosan véve egy 8 évi tanfolyamtól lehetetlenséget kíván. Emez az «általános míveltség» kétes értelmű elvével oly irányba tereli a gymna- .siumi oktatást, melyben baladva a gymnasium vagy tisztán realisti- kus intézetté elváltozni vagy pedig a realgymnasium életre képtelen alakzatává fajulni kénytelen.

Ugyanis korunk anyagias iránya, mely magát praktikusnak szereti nevezni (mintha ez anyagias irány volna a történelemben az előrehajtó, a haladásra ösztönző momentum !), a gymnasiumi oktatást is olyannak tekinti, melynek a fiatal ember közvetlenül a gymna- siumból kiléptekor hasznát vehetné, azaz, mintha az pénz szerzésére képesíthetné; mert hiszen ebben rejlik utoljára is korunk «praktikuma». A gymnasiumi oktatásban azért sokan első sorban azt kívánják főtárgyúi felvenni, a mi közvetlen vonatkozással van az élet anyagi szükségleteinek megszerzésére, azaz a természettudományokat. A gymnasiumokat lényegökben félreértő és lealacsonyító ezen felfogástól meg kell óvni a gymnasiumi oktatás jellemét; minél hangosabban és leplezetlenebbtől terjesztik ki a realismus elvét a gym- nasiumra is, annál élesebben kell kifejezni, annál hajthatatlanab- búl, minden alkudozást kizárva, azt kell hirdetni: a gymnasiumi oktatás nem a köznapi élet szükségleteinek szolgál, hanem azon magasztos eszményeknek, melyek az emberiséget kisebb-nagyobb öntudatossággal mindenkor áthatották s a melyeknek főforrása : az önmagát értő, magában megállapodott erkölcsi jellem. A mely oktatás ezen főcélt szem elől téveszti, az nem felel meg hivatásának. Ez erkölcsi jellem azonban csak öntudatos munka segítségével érhető el, az öntudatos munka pedig az önálló gondolkodásra épül. Épen ezért a gymnasiumi oktatás főfeladata : az értelmi erőnek oly mérvű kifejtése, hogy a, tanuló önálló Ítélésre szert tegyen, mely őt első sorban az egyetemi tanulmányokra, azután pedig bármely tudományos foglalkozóira s munkásságra képesíti.

Ezen értelmi alapon s annak fejlésével párhuzamosan kidomborodik a gymnasiumi oktatásnak végcélja és vezércsillaga, mely annak, végső instantiában,megszabja értékét: kifejtenek az ifjú lélekben rejlő erkölcsi csirák, feléled az önállóan felismert és megítélt ideálok iránti lelkesedés s képződik ezen a biztosan lerakott alapon az élet reális viszonyai közt az önálló egyéniség, az erkölcsi jellem.

2. A gymnasiumi tananyag tagoltsága a gymnasium célja által követelve s igazolva. Az emberi szellem ezen kettős értelmi és erkölcsi