Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880

26 a tárgyba, úgy liogy a tárgy az ösztönre nézve, mindig külső, de az ösztön erejétől áthatott, azaz lekötött létező. így pl. a látás az által megy végbe sikeresen, hogy a szem a maga képeit a tárgyra veti ki, azaz a tárgyig projiciálja; a hallás s a többi érzékek ugyancsak ily módon elégednek ki. A vegetativ ösztön, melynek projectiója ilyen távolra nem terjed, a tárgy közvetlen befogadása által elégszik ki; ép úgy a nemi ösztön. Ezekből következik, hogy a kielégedés nem a tárgyak birtokolásában, hanem az ösztönök szabad működésében birja alapját. Azért lehetségesek az instinctusra nézve is csalódások, pl. a tyuk krétatojáson is kotlik, mert nem a tárgy, hanem az alanyi munka elégíti ki az öntudatot. A cselekvés, melylyel a pótképet megszerezni igyekszünk, csak arra szolgál, hogy az ösztönnek, mely maga nem bírná erejét érvényesíteni, a tárgyakig való kiterjedésében útját egyen­gesse. Minthogy pedig ez sok kötő tagon megy keresztül, melyek mind ösztöni munkát fejeznek ki, azért az egész sor, az ösztönök szoros összefüggése folytán, meghatározott rendben lefolyó egyes ösztön­kötésekből s kioldásokból áll, mire már Autenrieth figyelmeztetett. Minthogy pedig az ösztönök legnagyobb részt csak más közbe­eső munka segítségével jutnak kielégedéshez, azért a kellemetlen hiányérzet és a kielégedés kedvérzete között az öntudat lebegő álla­potban van, melyben egyrészt kellemetlenül érzi magát, másrészt meg­indítja a pótlás munkáját, s a pótkép megszerzését várja. Ezen állapot neveztetik kívánásnak (Begehren). A kívánás tehát az énnek egyik fennakadt visszahatása, s annyiban nem tartozik az érzelemhez, mely megelőzi, hanem már a kifelé induló munkának első lépése. Épen azért nem a kívánást kell megszűntetni, mert az már maga egy lépés a megszűntetés felé. Meg kell szűntetni első sorban az öntudat fáj­dalmát s az ösztön objectiv hiányát. De mivel a kívánás leggyakrab­ban fordul elő szellemünk életében, azért igen könnyen félreérthető, s ez a lélektanokban majdnem rendesen történik. Az ösztönt képek­kel kielégíteni nem lehet, csak bizonyos esetekben, pl. az értelmi ösztönt; a többi ösztönnél a pótkép realitás, s ezt kell az ösztönnek nyújtanunk, ha ki akarjuk elégíteni. A vágy (Begierde) természetéhez mérték a. lélektanok a kielégí­tést is. A psychologusok között, a mennyire én tudom, csak Fr. A. Carus járt e kérdés tekintetében jó úton, mikor a kielégedést az öntu­dat erősbödésében, az «önkibővítő (selbsterweiternd) saját erőben»* * * Psychologie I. p. 102.

Next

/
Thumbnails
Contents