Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880
26 a tárgyba, úgy liogy a tárgy az ösztönre nézve, mindig külső, de az ösztön erejétől áthatott, azaz lekötött létező. így pl. a látás az által megy végbe sikeresen, hogy a szem a maga képeit a tárgyra veti ki, azaz a tárgyig projiciálja; a hallás s a többi érzékek ugyancsak ily módon elégednek ki. A vegetativ ösztön, melynek projectiója ilyen távolra nem terjed, a tárgy közvetlen befogadása által elégszik ki; ép úgy a nemi ösztön. Ezekből következik, hogy a kielégedés nem a tárgyak birtokolásában, hanem az ösztönök szabad működésében birja alapját. Azért lehetségesek az instinctusra nézve is csalódások, pl. a tyuk krétatojáson is kotlik, mert nem a tárgy, hanem az alanyi munka elégíti ki az öntudatot. A cselekvés, melylyel a pótképet megszerezni igyekszünk, csak arra szolgál, hogy az ösztönnek, mely maga nem bírná erejét érvényesíteni, a tárgyakig való kiterjedésében útját egyengesse. Minthogy pedig ez sok kötő tagon megy keresztül, melyek mind ösztöni munkát fejeznek ki, azért az egész sor, az ösztönök szoros összefüggése folytán, meghatározott rendben lefolyó egyes ösztönkötésekből s kioldásokból áll, mire már Autenrieth figyelmeztetett. Minthogy pedig az ösztönök legnagyobb részt csak más közbeeső munka segítségével jutnak kielégedéshez, azért a kellemetlen hiányérzet és a kielégedés kedvérzete között az öntudat lebegő állapotban van, melyben egyrészt kellemetlenül érzi magát, másrészt megindítja a pótlás munkáját, s a pótkép megszerzését várja. Ezen állapot neveztetik kívánásnak (Begehren). A kívánás tehát az énnek egyik fennakadt visszahatása, s annyiban nem tartozik az érzelemhez, mely megelőzi, hanem már a kifelé induló munkának első lépése. Épen azért nem a kívánást kell megszűntetni, mert az már maga egy lépés a megszűntetés felé. Meg kell szűntetni első sorban az öntudat fájdalmát s az ösztön objectiv hiányát. De mivel a kívánás leggyakrabban fordul elő szellemünk életében, azért igen könnyen félreérthető, s ez a lélektanokban majdnem rendesen történik. Az ösztönt képekkel kielégíteni nem lehet, csak bizonyos esetekben, pl. az értelmi ösztönt; a többi ösztönnél a pótkép realitás, s ezt kell az ösztönnek nyújtanunk, ha ki akarjuk elégíteni. A vágy (Begierde) természetéhez mérték a. lélektanok a kielégítést is. A psychologusok között, a mennyire én tudom, csak Fr. A. Carus járt e kérdés tekintetében jó úton, mikor a kielégedést az öntudat erősbödésében, az «önkibővítő (selbsterweiternd) saját erőben»* * * Psychologie I. p. 102.
