Evangélikus gimnázium, Budapest, 1879
hnpás alkatát is. A teljesen kiképződött foltnak van egy egészen sötét középső x-észe — ez a folt magja — s egy kevésbbé sötét u. n. udvara, mely gyűrű módjára veszi körül a magot. Az udvarnak belső része rendszerint fényesebb mint a külső. Az udvar gyakran tele van fénylő erekkel, melyek mind a mag felé vannak irányozva, ezen erek néha valósággal áthidalják a foltot. Olykor az erek hajlottak, mintha valami erő a mag körül igyekeznék őket csavarni. A foltok körül majdnem mindig fáklyák tündökölnek. A foltok kiterjedése igen különböző. Olykor valóságos fekete pontokat látunk csupán, csakhogy ezeknek valódi átmérője 100—200 mérföld, míg más foltoké 2—3000, sőt egészen 15000 mérföld. Az első észlelők sokféleképen magyarázták ezen tüneményt: az egyik a Nap előtt elvonuló planétáknak tartá, más felhőknek vagy pedig füstgomolyoknak tekinté, csak a 18. században bizonyítá be az angol Wilson, hogy azok valóságos mélyedések a Nap fénylő anyagában. Hogy a foltok természetéről helyes képzetet alkothassunk magunknak, jó lesz azok keletkezését egy példában bemutatnom. * Valamely folt keletkezése állítólag előre megjósolható. Keletkezési helyén ugyanis a Nap fénylő anyaga sajátságos vajúdásban van, fáklyákká tömörül össze, fekete pontok jelentkeznek, melyek hevesen látszanak ide-oda mozogni, míg végre ezek közt egy kezd terjeszkedni s készül a folt. Hasonlót észlelt Secchi az 1865 julius 30-án megjelent folt alkalmával. Junius 28-án a Nap azon a helyen semmi különöst nem mutatott, még fáklyát sem, 29-én már 3 fekete pont jelent meg, és 30-án reggel 10 órakor azon a helyen egy rengeteg nagy, a föld átmérőjénél HA-szer szélesebb folt látszott, közepén fénylő, szétszaggatott tömeggel, forgó, kavargó mozgásban. Ezen cliaosban négy, sötét foltokból és széles, hosszú hasadékokból álló mozgáscentrumot lehetett megkülönböztetni, melyeken ttíznyelvek s fénylő foszlányok húzódtak keresztül-kasul. Az észlelő szeiúnt, nincs az a toll, mely a tüneményt leírhatná. A foltot lehetőleg gyorsan rajzolták le, de mire az elkészült, a kép előbb bevégzett része már alig hasonlított az eredetihez, oly gyorsan változik a tünemény. Másnap a folt ketté szakadt, a közepét elfoglalva tartott fénylő tömeg óriás folyóként ketté szelte a foltot, a folt hossza kétszer akkora mint volt az előbbi napon. Nagyjából megtartá alakját augusztus 27-ig, de szeptember 17-én, tehát két teljes foi'gás után, már csak 3 fekete pont és fáklyák jelölték azt a helyet, hol a leírt borzalmas forrongás ment végbe. Megemlítve még azt, hogy a foltban úszó fénylő felhők gyakran eltűnnek abban, feloldódnak benne, mint a mi légkörünkben szokott néha egy-egy kisebb felhő nyom nélkül szétoszlani, hogy némely helyütt rózsaszínű fátyollal látszik az * Secchi: Le soleil, II. ed. p. 60 stb.
