Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1876
10 hordja a mondva-csinált-nak jellegét magán, hogy csak azon hit, mely minden görög traditióban történeti alapot vél találhatni, tagadhatja annak ilyen módon való keletkezését. Különösen egy pont van benne, mely napvilágnál tisztábban mutatja, hogy a spártai politika szüleménye az egész, t. i. azon állítás, hogy Kresphontes igaztalan úton jutott Messene birtokába; ezen állításnak nincsen más czélja, mint a Messene ellen viselt háborúkat igazolni, azoknak jogos voltát bebizonyítani és a spártai politikától azon vádat elhárítani, hogy igazságtalan módon igáztak le olyan népet, mely saját hitök szerint tulajdonképen velők egy származású. Foglaljuk most már össze mindazt, a mit eddig az Apollodoros által képviselt traditióra nézve mondottunk. Azt nem tagadjuk, hogy ezen traditiónak lehet történeti alapja, hogy a dórok Ivözép-Görögországból a Rhion és Antirhion szorosán jöttek át a Peloponnesosba, miután az Isthmuson nem sikerült az átmenet; hogy Elisen keresztül nyomulhattak Messenébe, Lakedaimonba és Argosba, és hogy ezen tartományok elfoglalása után mint hódítók osztozhattak azokon, — de ennél többet nem tarthatunk történeti ténynek. De még ezen lehetőség is nagyon kétségessé válik, ha meggondoljuk, hogy a traditióban attikai, delphii és spártai felfogás és befolyás mutatkozik, hogy ennélfogva ezen traditió nem egy egész, magában összefüggő elbeszélés, hanem legalább is három különböző irányú felfogásnak köszöni létrejöttét. Ha ezt fontolóra veszszük, akkor nagyon csökken az egésznek hitelessége és ennélfogva a dór vándorlásra nézve más források után kell látnunk, melyek nem engednek annyi kétséget. A régi íróknál előforduló azon fontosabb helyek, melyek dór vándorlásra vonatkoznak és történeti színezettel bírnak, már feljebbx) voltak idézve. Azt hiszem, hogy nem fogja senki sem tagadni, hogy ezen számos idézet közöl leghatározottabb és legfontosabb az, a melyet Herodotosnál2) olvasunk. Ezt a helyet lehet, a többi idézetek mellőzésével, megbeszélés tárgyává tennünk. Álljunk meg legelőször Herodotos első adatánál: Deukalion király idejében a dórok a Phthiotisban laktak. Ezen állításban mindenesetre van mythikus elem a netaláni történeti igazság mellett, az a mythikus elem pedig Deukalion. Ez a monda szerint3) csakugyan Plithiotis királya volt, kinek idejében a róla elnevezett vízözön borította el egész Görögországot, úgy hogy az emberek csaknem mind elvesztek. Fiai Hellen és Ampliiktyon voltak.4) Más hagyomány szerint5) Lykoreiáben, a Parnassos hegyén uralkodott és az özönvíz idejében Athénbe menekült Kranaos királyhoz, és pedig Kr. e. 1530 k. — Látni való, hogy Herodotos e történeti adatára nézve a legnagyobb óvatossággal kell eljárnunk. Mert a traditió először abban ellenkezik önmagával, hogy a nagy vízözön után, melyben mind elvesztek az emberek, Deukalion mégis egy egész népnek a királya, továbbá abban mond ellent magának a hagyomány, hogy egyfelől Phthiotisban, másfelől a Parnas- sosban, Lykoreiában uralkodik Deukalion. De ha az ellenmondás nem volna is a traditióban, már Deukalion mythikus neve Herodotos adatában nem arra való, hogy szavai iránt hitelt keltsenek bennünk ; Deukaliont és a vele összefüggő időt mindenesetre számításon kívül kell hagynunk és arra kell szorítkoznunk, hogy Herodotos nézete szerint a dórok valamikor Phthiotisban voltak letelepedve. A következő pontban azt beszéli Herodotos, hogy Doros idejében a Plistiaietisban laktak a dórok, Thessaliának éjszak-keleti részében. Ezen állításból is a Doros nevét el fogjuk hagyni; az, mint Deukalion unokája, ép oly mythikus személy mint az atyja Hellen, sőt azt lehetne mondani még mythikusabb, mert az heros eponymosa a dór névnek. Ezek azon mythosi elemek Herodotos előadásában, melyek a legelső pillanatra szembetűnnek, melyeket ennélfogva el kell távolítani, ha tisztán történeti adatokra akarunk támaszkodni, és ezek eltávolítása után vehetjük a száraz történeti tudósítást szemügyre, és tehetségünk szerint megkísérthetjük a dórokat utjokon elkísérni Phthiotistól kezdve Lakoniáig. A dórok ősi hazája tehát Plithiotis, ott találjuk őket legelőször letelepedve; tovább nem megy vissza a hagyomány, nem kérdi, hogy honnan és mi utón jöttek oda; nem is kérdezheti, mert azon időről nem emlékezhetik, a melyben a görög törzsek még kerestek uj hazát. A tudomány mostani álláspontjáról azonban szabad és kell is azt a kérdést felvetnünk, hogy szárazföldön, a Balkan szorosain keresztül jöttek-e Phthio- tisba, vagy a Hellespontoson, vagy a tengeren? Sőt azt a kérdést sem szabad elfelejtenünk, hogy váljon csak *) *) 1876. 9—13. 1. — a) I. 56. — 3) Apollód. I. 7., 2. •— 4) Apollód. I. 7., 2. — 6) Marm. Parium ed. C. Müller, Fragm. H. Gr. I. p. 542.
