Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1875
4 nemzeti, vagy görögösen mondva hellen, és a barbár között; mily szigorúsággal őrködtek ők a felett, bogy a nemzeti ünnepélyes versenyjátékokban csak hellen vehessen részt! A görög nép még képzeletében sem emelkedett annyira, hogy rokonsági viszonyt elismert volna maga között és p. o. a phrygok között; ezek is csak oly barbárok voltak előtte, mint ama nemzetek, melyeket Herodot felsorol. Sajátságos tünemény az, hogy a hellén nek hazája nem volt a szó szorosabb értelmében, hanem ott volt Görögország, a hol görögök laktak, másrészt pedig, hogy a nemzetiség eszméje annyira kifejlődött náluk. A görög nép rokonsági viszonya más népekhez tehát nem volt olyan, a minőnek ők maguk képzelték, és különösen a pelasgokhoz való viszonyuk az új-kor tudósai előtt egészen más, mondhatjuk ellenkező színezetben tűnik fel, mint a milyenben a görögök látták. Legjellemzőbbek erre nézve Herodotos szavai*), melyek annál inkább megérdemlik figyelmünket, mivel ezekben nem idegen szájból eredő hagyományt láthatunk, hanem a történet atyjának tulajdon okoskodását, mely az ő korának nyelvbeli viszonyaiból kiindul és e tekintetben az összehasonlító nyelvészet egy kísérletének nevezhető. Herodotos őszintén bevallja, hogy nem tudja f,VTLva yh*>a- aav u of/.v ni IhKccayoi; de ha azon nyelvből lehet következtetést vonni, melyet az ő idejebeli pelasgok Kreston- ban, és Piakiében beszéltek, akkor azt kell állítani, hogy: l'ocev oi lh/.uoyoi ßuußaoov yMoooavcevTSs, tehát nem beszéltek belien nyelven. A hellének pedig, úgy folytatja, mindig ugyanazt a nyelvet beszélik. Azt azonban mégis, úgy látszik, kénytelen elismerni Herodotos, hogy a hellén nemzet a pelasgoktól különvált, lassanként el is terjeszkedett és más népeket magában olvasztván, meg is erősödött. — Hasonló nézetben van Tkukydides is 2), ki a pelasgokat a barbar népekhez számítja. E barbar pelasg nép, mely a görögökkel való rokonságra épen nem tarthatott igényt, a görög néppel szoros rokonságban lévő nemzetnek tekintetik, úgy szólván az ős-hellen népnek, melynek a műveltségben elmaradt tagjai a folyton haladó hellének által kitagadtattak. E nézetet támogatják többek közt Curtius Ernő és Duncker 3). Valamint nem volt sejtelmöka görögöknek arról, hogy minő népekkel állnak rokonsági összeköttetésben, úgy arról sem, hogy valamikor elváltak más idegen népektől és hogy valamikor bevándoroltak volna későbbi hazájukba. A görög történetnek legrégibb okmányai, a homerosi Iliás és Odyssea szóval sem érintik, hogy a Trója ellen hadakozó danaok, achaiok vagy argivok valaha máshol laktak volna, mint a honnan Trója pusztítása végett kiindultak. A modern tudomány, mely a nyelvek rokonságát kifejtette, kénytelen arra a kérdésre felelni, hogy miképen jöttek a görögök Hellasba, és még arra is, hogy mikor és hol váltak külön azon népektől melyekkel hajdan egy családot alkottak. Az időt tekintve, melyben az árja családtól egyes ágai elszakadtak, egyhamar nem lesz képes a tudomány kielégítő feleletet adni, még úgy sem, ha egynéhány száz évvel való ingadozást engedne is meg magának. Azon kérdésre azonban, hogy hol váltak el a görögök ama ősárja néptől, biztosabb megállapodásra jutott a tudomány. Általános és mint gondoljuk helyes is azon nézet, mely Ázsiában találja az árják hazáját, nevezetesen Turan és Iránban '), habár Cuno 5) azt iparkodik bebizonyítani, hogy déli Oroszország ama népek bölcsője. Még azon kérdésre is kell felelni a tudománynak, hogy merre vette útját a görög nép, midőn a Balkán-félsziget déli részét elfoglalni készült, éjszak felöl nyomult-e Hellasba, vagy a tengeren jött-e Kis- Ázsia felől ? E kérdésekre felelni csak akkor lehet, ha a görög nyelv más rokon nyelvekhez való viszonyát vesszük tekintetbe. A görög nyelv t. i. az itáliai nyelvhez oly közeli rokonságban van 6), hogy azon következtetést kell vonni a tudománynak, hogy e két nyelv még akkor is sokáig maradt együtt, miután a többi rokon nyelvektől különvált; azon eredményre jut tehát a tudomány, hogy az itáliai és görög népek együtt tették meg az utat Ázsiából Európába, úgy hogy csak akkor szakadtak el végképen egymástól, mikor az adriai tenger éjszaki partjához közel értek; az italok Itáliába terjeszkedtek éjszak felől dél felé nyomulván, a görögök Epirusban telepedtek le először állandóan és azután a Pinduson átmenve, terjeszkedtek Thessaliában és lassanként a tél- sziget déli részeiben is. Hogy a vándorlás igy történt, bizonyítja azon körülmény, hogy az italok más utón, azaz ’) I 57, 58. — 2) IV 109. — 3) Curtius E. görögök története (magyar ford.) I. 60. s k. 1. Duncker Gesck. d. Altertli. III. 25. f=f k. 1.— *) Hehn Kulturpflanzen u. Hausthiere 2. kiad. 11. s k. 1. — E) »Die Skythen« czimü művében..— 6) Curtius i. h. 21. s. k. 11.
