Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1875

tudja visszavezetni. Ha most már e helyen, melyet most megbeszélünk, a kritikának némi jeleit láthatjuk, akkor nincs más mód ez ellentmondás magyarázatára, mint hogy megengedjük azt, hogy Herod, kritikai belátása saját hitével ütközik össze, hogy ez nem egyéb következetlenségnél, melyet nála másutt is lehet észrevenni.

Magát az elbeszélés tái’gyát szemügyre vévén, látjuk, hogy Her. a dórok ősi lakhelyét a Phthiotishan véli találhatni, és ebben ellenkezik vele Diodoros, kiről feljebb beszéltünk; mert ez a Histiaiotishan látja a dórok ősi hazáját, mely tartomány Herodotosnál úgyszólván második állomása a dór vándorlásnak. Itt Doros idejében laktak, de különösen kiemeli Herodotos, hogy ott nem volt még dóra nevük, elhallgatja azonban, hogy mikép neveztettek ezen időben. E lakhelyből kiiizettek a kadmeiek által, kik Thebaenek őslakosai, és mint más helyen olvashatjuk, a thebaei háború következtében más hazát voltak kénytelenek keresni; igy jöttek a Histiaiotisba és onnan szorították ki a dórokat. Herodot szerint tehát Thessália déli tartományából, Phthiotisból költöztek a dórok éjszak felé, az Olympus aljára, miért: azt nem mondja, és onnan megint délfelé a Pindusra. Ott megváltozott a nevök, és Makednos név alatt laktak a hegységen; ez pedig nagyon sajátságos felfogása Herodotosnak; mert ily nevezetű tartomány is volt a Pinduson x) és talán inkább valószínű, hogy a nép neve van a tartományról véve vagy jobban mondva költve, mint megfordítva, hogy a tartomány a népről neveztetett el. — Innen Dryopisba költöztek a dórok, mely tartomány akkor a dryopok kezében volt, és csak későbben neveztetett Dorisnak 2); végtére azt mondja Herodotos, a Peloponnesosha költöztek és ott neveztettek el dóroknak. Hogy ez ellenmondás, azt mindenki az első pillanatban látja és pedig kétszeres ellenmondás. A traditio szerint a dórok Dorosról, Deukalion fiától neveztettek el, tehát e felfogás szerint már akkor kellett az elnevezésnek megtörténni, mikor néppé alakultak, t. i. már a Histiaiotishan. Továbbá, ha a dórok csak a Peloponnesosban vették fel nevüket, ekkor ennek nem lehetett annyi visszahatása a múltra, hogy Dryopis neve akkor változott volna Dorissá, mikor egy nem dór nevezetű nép már onnan elköltözött, mely azonban későbben a d ó r nevet felvette. Ez még mondának is sok volna.

Thukydides, a peloponnesusi háború írója, a hagyománynyal szemben csak olyan kritikus, mint Herodotos. A dór vándorlás az ő nézete szerint oly történeti igazság, mint a trójai hadjárat, és a dórok a Herakleidák- kal együtt foglalták el a Peloponnesost, épen úgy mint a görögök Iliont 3). E foglalás egyes eseményei is oly hitelesek előtte, mint akármi más esemény, mely a peloponnesusi háborúban előadta magát; mert elbeszéli, hogy miután Eurystheus a Herakleidákkal vívott csatában elesett, Atreus, Pelops fia foglalta el Mykenae uralmát melyet Eurystheus, még mielőtt a háborúba ment volna, reábizott volt4).

Aristoteles is e tekintetben csatlakozik az előtte élt irók felfogásához; ő is említi a Herakleidák visszatérését, hozzátévén azt is, hogy velők jónok is mentek a Peloponnesosha és Epidaurosban le is telepedtek 5). E jónok alatt bizonyosan azokat kell értenünk, kik Eurystheus ellen támogatták a Herakleidákat, mert Aristoteles az idézett helyen külön kiemeli, hogy a tetrapolisból mentek a jónok a Peloponnesosha, ott pedig mint előbb láttuk (11 1.) a Herakleidák voltak letelepedve.

A többi irók, nagyobbrészt későbbiek az említetteknél, a görög történet szóban forgó eseményét olyannak tekintették, melyhez kétség nem is férhet. Timaeus 6) és Theopompos 7), kikről még későbben is lesz szó, valamint Ephoros is, mint előbb (6. 1.) volt alkalmunk említeni, a dór vándorlást vagy a Herakleidák visszatérését történeti ténynek tartják, hasonlóképen Strabo is, ki ebben a dologban nagyobbrészt Ephoros nyomán indul8). Nem csoda tehát ha ezeknek példájára a Kr. sz. utáni irók csak úgy tekintik a dórok költözését, mint ezek.

Igen könnyű volna még számos irót felsorolnunk, ki mind a dór vándorlást vagy említi, vagy tárgyalja. Czélunkhoz képest azonban elegendőnek tartjuk azt a sorát az Íróknak, melyet eddig felemlítettünk, és ennél-, fogva a hagyománynak még egy utolsó, de fontos részét beszéljük meg, mely mindennél inkább annak történet i igazsága mellett szól.

Értjük a chronologiát. i)

i) Stept. Byz. e szó a. — ») Her. VIII 31. — 3) I 12. — «) I 9.-5) Fr. 97. Muller Fr. H. Gr. II. 137. — ») Fr. 153, Müllernél I. 232. — 7) Fr. 171, Müllernél 1. 307. — 8) Str. p. 383. — 9) V. ö. p. o. Paus. I 41, 2. II 13, 1. 18, 17. Dexippus Athen, Müllernél III. 672.