Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1873
14 sőbb szempontból is lenne constatálható. Mennél szigorúbb az ideális egység, amelyet valamely alakzat a világ- szervezetben képvisel, annál hajthatlanabb ezen subordinatio keresztülvitele. A polypust szétvághatni s az egyes részek regenerálják magokat; a Crustacea egyes szerveket képes még repredukálni, de külön-külön nem képez önálló állatot szétvágatása után. ügy van az az embernél is ; minden duccsomónak lehet tudata, de mindezen tudatokat csak akkor nevezzük emberi tudatnak, a mikor a legfőbb centrummal lépett érintkezésbe, a mikor az absolut tudatducba, tudatpontba beléptek. Egy ily absolut tudatduc létele ellen azonban a lélektan épen úgy mint az anatómia és physiologia tiltakoznak. Azt mondják, hogy az idegszálak sehol sem találkoznak mind egy pontban ; hivatkoznak arra, hogy az agyvágások, mint Büchner állítja, mérhető fokozatban leszedik az emberről a lelket; hivatkoznak különböző centrumokra beszéd, emlékezet, intelligentia, mozgás és ösztön számára (mint Jessen) s a lélektan, ha akarna is ezen tüneményes tényekkel érintkezésbe és egyezkedésbe lépni, annyi nehézséget talált, hogy a lélek székhelyéről szólani mai nap a nevetséges dolgok közé tartozik. Azonban nézetem szerint e nevetségesség csak szószerü ; tettleg már azon különböző centrumok állítása sem egyéb, mint a partialis lelki székhely keresése. S a dolog még más tekintetben is megérdemli a figyelmet. Helyes ismerttheoria régen arra tanított volna, hogy minden tudásunk pusztán alanyi formáink határain belül érvényes, — egy cáfolatlan tétel, melyet a modern tudományos gőg »avott álláspontnak« hiszen. — Ez alanyi formák közé tartozik a térszemlélet, melyet alapos lélektanra épült ismeretelmélet szintén bírna már mai nap irrationalis maradék nélkül megfejteni. E térbe helyezi az alany minden tapasztalait s e térképbe helyezés nem önkény, hanem ránk oktroyált kényszerűség, melyet elkerülni tudatos állapotban lehetetlen. Ha a tudatpontot keressük, akkor azt bizonyosan térben kell keresnünk és a lélek székhelye utáni kérdés csak azon törekvésünket mozdítja elő, melylyel a tüneményes lelki képek számára egy fix pontot keresünk. A tudat fészeknek kell valahol lennie, ez tény s e ténynek részletes kidolgozása nem lehet nevetséges, hanem pusztán csak következetes logikai munka. A nevetséges csak akkor áll be, ha a tények ellenében fix helyet akarnánk adni a léleknek vagy ha vándorló székhelyet állítanánk ott, a hol a tények fix helyet követelnek. A tudatfészek kérdése különben épen nemegj a lelki székhely kérdésével. A Spiritualismus a pontnyi helybe helyezi a lelket ; mi a helyet csak a tudat keletkezés pontjának veszszük s a lelket organikus ösztönnek, kiterjedt szellemiségnek tekintjük. A physiologiai tények részletes átvizsgálását e helyen nem adhatjuk ; az átgondolt eredmények következő sorban foglalhatók össze. 1. Egyagyszerv sem lehet kizárólagos helye a tudatnak. Mert Sömmering, Burdach, Wagner s mások állítása szerint »nincs egy része sem az agyvelőnek, a melyet minden káros eredmény nélkül megkeményedve, megsebezve, meggyűlve vagy megrongálva nem találtak volna.« A tétel melett szól különöse n egyebek közt azon kapkodás, melyet a lelki székhely felállításában a spiritualistikus lé- lektheoria mutat; minek mulattató összeállitását Fechner adja Elem. der Psychophys. II. 398. 2. Az agy félgömbjei az intelligentia fészkei. Bizonylatát adják a Flourens, Magendie, Schiff s másoktól galambokon véghez vitt experimentumok. A félgömbök és a corpus striatum (mely főcentruma az átalános testmozgásoknak,47) elvágatása után ez állatok álomszerű (sopor) állapotba estek, de az emésztés nem akadt meg. Oly mozdulatok, melyeket alsóbb rendű centrumok1 kormányoznak, továbbra is megmaradtak; a madarak érzik a bogarak csípéseit, rendezik tollaikat, kiabálnak és mozognak, ha megcsípik. Ha meglökik, egyenesen szaladnak előre; repülnek, ha felvetik a levegőbe, de nem térnek ki semminemű akadálynak. Nagy fényt és zajt nem vesznek észre. Az állatoknál annálfogva nem változott semmi, kivéve a figyelmezést, tehát a központi szegzést és igy a tiszta tudatot. 3. Az agyfelek egymást helyettesíthetik. Ezen tény a legfontosabbak egyike, mert ez szól leginkább a lelki székhelynek kizárólag egy helyre való szorítása ellen. Emlősök, melyeknél csak az egyik agyfél lett kiszedve, eleintén ugyan némi ingadozást mutattak, de egy idő múlva régi állapotukba visz- szatértek. Ezt bizonyítja amaz öreg asszony esete is, kinek Fechner szerint4S) bal agyfele tetemes sérüléseket <’) Jessen P. Physiologie des menschl. Denkens 1870. p. 185, «*) El. der Ps. ph. II. 534.
