Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1873
12 anyag (agy) rezgése létbe állit ki egy képzetet holott az akarat volna az egyedüli erő, mely képzetet valósággá változtat. Az akarat ezen jövevény miatt felháborodik s »megszeppen« (stutzt); de nem egyedül ezen akarat. »Der Wille ist ja das absolut Verstandslose, also auch zu dumm zum Wundern und Stutzen« — hanem az akarat és a képzet együttvéve megszeppennek. E megszeppenése az akaratnak — a tudat. »Das Wesen des Bewustseins ist die Losreisung der Vorstellung von ihrem Mutterboden, dem Willen, zu ihrer Verwirklichung u. die Opposition des Willens gegen diese Emancipation.« Ez igen szép keletkeztetés, kár hogy a száraz lélektan nem veheti hasznát. Mindenek előtt az akarat nem tudás, az ő megszeppenése tehát nem lehet tudat, hanem tudattárgy. Másodszor ezen akarat összeveti az uj képzetet másokkal s azt találja, hogy nem. ő hozta ki valóságba; ámde az ily egybehasonlitáshoz az akaratban tudatot kell feltenni, tehát azt, a mit magyarázni akartunk. Az akarat 3-szor negálja e képzetet, holott az mégis aző tartalma. Ezen negatióban pedig 4-szer az akarat tehetetlennek bizonyul; mert a képzetet tagadni végképen nem tudja. Ötödször az akaratban az előtt is volt a képzet, miért csodálkozik már most az »értelemnélküli« akarat a képzet létélén ? És végül: az organikus anyag Hartmann szerint szintén csak akarat—képzet. In ultima analysi tehát mégis csak az akarat az, ami a képzetet valóságba vitte át s az akaratnak még kevesebb oka van »megszeppenésre». A theoria ezen consequentiái miatt regés hitet kívánna, ha valaki acceptálni akarná. * Atalában akaratból tudatot lehozni lehetetlen; s ha képzetből akarja levezetni valaki, akkor a képzethez is kívántatik ama benső, önmagába megtérő cselekvés, melynek tiszta adatát az önérzetben bírjuk. Azért már Lotze is kénytelen volt bevallani, hogy a mikor az én tartalmát nem külső tárgynak, hanem belső birtokunknak tekintjük, akkor ez közvetlen érdekkel van összekötve, mely érdek nem tudás, hanem érzés.40) Igaz, hogy Lotze ezt csak a tőlünk eddigelé tekintetbe nem vett öntudat számára állitá, de már a tudatnak theoriájában kell azon elemeket kimutatnunk, melyekből az öntudat keletkezik, ha az öntudatnál minden.támasz nélkül phantazirozni nem akarunk. A másik kérdés, mely a z-nak felderítése után állitandó, az: hol keletkezik egyrészt a * maga másrészt: hol megy végbe a fixirozás ? Én azt gondolom, hogy a hol a űxirozás megy végbe, ott kell a- x forrását keresni s azért először a szegzés helyét kell meghatároznunk. És e tekintetben nevezetes physiologiai tények állanak a lélektan rendelkezésére, melyeket csak szűkkeblűén nem kell félre vetni abbeli félelmünkben, hogy materiálisták leszünk és felvilágosító ujjmutatást nyerünk e homályos parthiekban. E tények közöl kivált kettőt akarok kiemelni. Az első a ducsejteknek (Ganglienzellen) azon sajátságuk, melynél fogva azok a centripetalis idegszál által bevezetett hatást a centrifrugalis szálra nem egyszeriben, hanem csak bizonyos idő múlva vezetik át. Ezen időt Helmholz szerint 1/30 — kell tenni.41) Ez idő alatt a hatásnak okvetlenül a ducsejtben kellett megállapodnia s ezt a megállapodást a ducsejtek természetével kell összefüggésbe hozni, miből következnék, hogy a fixirozás, ha másutt nem is, de legalább ezen sejtekben az organikus aryagnak is képessége. A másik tény az úgynevezett akadályozó központokban találtatik (Setsche- now-sche Hemmungscentra), melyek a reflex-mozdulatok végbemenését hátráltatják s igy fixirozó hatást gyakorolnak a reflexmozdulatok centrumaira. Ezen szervek a békáknál a lobi optici-ban vannak s elvágatásuk szemlátomást elősegíti a térti mozgások szabályosságát.42) Ily centrum különben van az emberben nem egy. Fel kell tenni ilyeneket a coordinált térti mozgások számára a hátgerincben ; ilyen centrum van a calamus seriptoriusban a lélekzés számára (Flourens egykori noeud vital-ja) ; ilyen van a medulla oblongata egyik nem ismeretes pontjában a n. vagus számára, mely a szív i hythmikus mozgását szabályozza; ily centrum a mozgások számára általában az agyacs. A beszéd közben véghez vitt mozgások számára centrumok a.corpora olivariä (Schröder van der Kolk); a szem mozgását látás közben szabályozzák a corp. quadrigemina43) stb. 4°) M e d i c i n. Psychol. 421. »Eine solche unmittelbare Evidenz der Identität zwischen Denkendem n. Gedachtem kann nur durch die Gefühle entstehen, welche die Thatsache des Selbstbewustseins begleiten«. *') Hermann Grundrisz der rhytdol des Menschen. 1870. p. 415. *s) Hermann e. h. p. 421. — Vierordt. Grundr. der Physiol. 1864. p. 85. ‘~) Jessen Physiol, des menschl. Denkensp. 185.
