Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1872
4 Az 1781-iki nyílt parancs értelmében Budának és Pestnek régi privilégiumait megújító s 1703-ban kiadott diplomának *) azon pontja is eltöröltetett, a mely szerint a protestánsok a két városból ki valának tiltva. Annak következtében a budapesti királyi hivatalokban létező, a hatóságoknál működő ügynökök, magánosak, kereskedők, iparosok s más rendű evangélikusok egymásután itt letelepedtek. S a király az országos egyetemnél két ág. hitv. tanárt is, u. in. Wertliest 'és Schtvar'ner Mártont, az elsöbbikének elmenetele után pedig 1792-ben a 24 éves Schedius Lajost, valamint a város tanácsába egy ág. bitv. tanácsnokot, Dolevicsényit nevezett ki. A keletkező pesti ág. hitv. gyülekezet, ámbár a normális, azaz száz önálló tag, számnak felét sem mutathatta ki, 1787. nov. 11-én mégis megtarthatá első isteni tiszteletét egy a »pléh kalaphoz« czimli bérlett házban, a kalap-utcában, miután az itt letelepedett evangel, vallásit adómentes neyiesek s honoratiorok in solidum lekötelezték magokat az isteni tisztelettel járó költségek viselésére,— »sine aggravio contribuentis plebis.« Mennyire haladott rövid idő alatt a korszellem e városban, már onnan is kivehető, hogy miután 1792-ben a hívek szaporodott számánál fogva az 1790—91-diki 26. t. c. értelmében a gyülekezet az illető telekért folyamodott, a városi hatóság gyülekezetünket egész készséggel azon szabályos négyszegű telekkel kínálta meg, mely a fürdő-utca, felső Dunasor a mérleg-utca és nádor-utca között fekszik. De az a belvárostól akkoriban oly távol eső helyiségtől megrémülvén — a felső Dunasor első telkét, melyen utóbb a városi (német) színház és a vigadó emeltettek, óhajtotta. Hanem ezen szintén tágas teleknek már más rendeltetése lévén, a belgrádi hős, hg. Coburg Josias közreműködésével azon telekkel vigasztaltattak meg, melyet az uj fögym- nasium épitéséig bírtak. Gyülekezetünk fő tagjai felszóliták a református atyafiakat, hogy a nyert telken közös templom és paplakok építésére s használatára egyesüljenek — s a reformátusok által nyerendő telken egy protestáns egyesült iskolát alapítsanak egyesült erővel. A helvét hitvallású főnökök az 1791. zsinat óta az ágostai hitvallásunkkal közelebb viszonyban állván, az eszynét nagy lelkesedéssel elfogadták. De a kormány a párisi borzadalmakat & felvilágosodásnak tulajdonítván, a szellemi egyesüléstől, mint a műveltség hatalmas terjesztőjétől irtózott s a protestánsok által pártolt egyesülési eszmét mindenképen gátolta s a közös tanakodásokat a XVIII-dik század végéig kinyújtván a legjobb s egyszersmind a közhivatalokban loyalitásukról ismert hazafiak **) tiszta szándékát meghiúsította. Az ágos'ai hitvallású hívek már az 1788-ban meghivott kántor Seifried Antal hiványába iktaták be azon kötelezést, hogy ha a gyülekezetben találtatnának oktatást fénylő gyermekek, azokat tanítsa. Hanem ezen határozatnak nem lett foganatja. 1796-ban a gyülekezet Schedius Lajost, a kir. egyetem tanárát, jegyzővé tevén, az eszközlé, hogy az eddigi orgonista helyébe meghivott Bogsch János nak már az iskolatartás tiszte határozott kötelességévé tétetett. Az 1798-dik évi oct. 17-kén Uamdljár Márton, akkori bányakerületi superintendens, ünnepélyes visitatiója alkalmával már húsz növendéket, fiút és leányt, találunk ezen elemi tanodában. Miután báró Podmaniczky Mária, Beleznay tábornok özvegye, a gyülekezet keletkezésekor a 600 forintnyi lelkészi fizetést tízezer forintnyi tőkével biztosította s egy majdan felállítandó felsőbb iskolára 2000 forintot alapított volt, melyhez a báröné ügynöke, Horváth Jakabnak szintén kétezer forintnyi hagyománya *) Ezen diploma következtében az országos vallásbeli 1721-ben eoinmissionak az 1715. országgyűlés által kinevozett ág és liitv. tagjai még a magán, istentisztelettől is eltiltattak a két város keblében ; — sőt Mária Terézia vallásossága még 1778 ban hivatkozott ama diplomára, midőn a nagyérdemű tábornoknak Beleznaynak, nem engedte meg, hogy az anyai házat, mint örökös elfoglalhassa. **) Ezen jeles férfiaknak sorából csak a következőket akarjuk kiemelni, kiknek érdemeit méltányolva a protestantismus érdekében kívánatosnak tartanok, ha a jelen, korban egy magyar Plntarchus életöket s tapasztalataikat az utókor jellemének megszilárdítására tacitusi szellemben megírná. — Ilyenek voltak : b. Zay Péter, Prónay László, Gábor és Sándor, b. Podmaniczky János, József, Károly és Sándor, Jeszenák János bárók ; Balogh Péter, Szirmay András, Gradeci Horváth Stansith Gergely, Radvánszky András és János, Berzeviczy Gergely, Tihanyi Tamás, Schwartner Márton, Császár András, szellemdus kéziratai nagybecsű konyvtá" tárával a rozsnyói ág, hitv. fögymnasiumnak hagyományoztattak (ezen iskolai tanárai igen nagy szolgálatot tennének a honnak, ha az imént idézett férfiú müveinek, azsz kéziratai és nyomtatványai catalogusát bekiildenók a m. t. akadémiának, hol hasznukat vehetnok), az 1791-ki zsinatnak jeles tagja, kinek buzgósága és áldozatkészsége az országos váci sikotnéma intézetet életbe hozta; — gróf Teleki Sámuel, gr. Tiádny Gedeon és Pál, b. Vay Miklós. Vay József, Péchy Imre, Szabó József, Szilassy József.
