Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1872
A budapesti ág. ev. hitv. iskolák története 1825-ig. A magyarhoni protestánsok a tanítás szabadságát a vallás szabadságával azonosnak tartották s valamennyi békekötések s kir. diplomák a vallás szabad gyakorlásával az iskolák alapítási s rendezési szabadságát is biztositák nekik. Mindamellett a jezsuiták különféle magyarázgatásaikkal mindenképen korlátozták azt I. Lipót, I. József, III. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt. így még Barkóczy prímás is, M. Terézia által 1764-ben husvét előtt egy levélben megképeztetvén, vájjon mit tehetne még az isten dicsőítésére, azt feleié, hogy a protestánsok c felsőbb tanodák megszorítása és a külföldi, német és angol egyetemektől való eltiltása által vihetők vissza az egyedül üdvözítő egyházba. Mert ekképen tanodáik a trivium-ra lévén korlátozva, lelkészeik a műveltségtől elütve, az eddigi tudományosságuk megcsökkenésévcl tekintélyüket fogják veszteni, a nemesség pedig hivatalok által csábittathatik az egyházba; igy azután a tudatlan pórnéppel könnyebb elbánhatni. A királyné azonban e javaslatot Kaunitz-val, a bécsi érsekkel és a koronaherceggel közölvén, ezek megőrizték őt II. Fülöp-féle hírétől. Mindamellett a nem-nemes szüléktől származó tanuló földesurától a ta- nulhatási engedőimet tartozott előmutatni, ha felsőbb tudományokban akarta magát kiképezni vagy külföldi egyetemeken ismereteit gyarapítani. Madács Péter, nagyhírű orvos, egy n.-veszverési fuvarosnak, báró Andrássy jobbágyának fia, 1754 töl fogva 1770-ig több németországi egyetemen felsőbb engedelem nélkül tanulván s Wittenbergában 1771-ben orvosi tudorságot nyervén, hazafelé utaztában Bécsben vala kénytelen bocsánatért esedezni, a melyet ugyan megkapott, de megyei orvosnak csak 1774-ben ismertetett el. Úgy a pesti első evang. lelkész Molnár János, mint hittani jelölt, útlevélért folyamodván a helytartótanácsnál, a földesúri engedélyt a csetneki uradalomtól utólagosan is bemutatni kényszerittetett. A jezsuiták rendje 1773-ban eltöröltetvén, a protestánsok vezérei 1774-ben a kétszázados tapasztalás által okulva a XVII dik század hibáját, a csengeri szakadást, kijavitni óhajtván, Ácsán, Aszódon, Bugyin abban egyeztek meg, hogy a nyolc protestáns superintendentia az iskolák biztosítását s a kor színvonalára emelését tárgyazó tanácskozmányt minden évben September első napjaiban tartják. S ezen szándékukban nem is akadályoztattak az akkori kormány által, mely Kaunitz korszerű vezetése alatt az egész állam ügyét a bölcsészeti korszakhoz képest emelni törekedett. Ezen korszaknak dísze Ildik József a türelmi, nyílt parancs által 1781-ben az elavul hatatlan törvényes vallásszabadságot korlátozó szabadalmakat eltörölvén, a tanügy főigazgatását a pozsonyi kerületben b. Prónay Gábor-rn — a mostani m. h. ág. hitv. IV superintendentia gyülekezetei és tanodái egyetemes főfelügyelőjének, mély tudományit s ritka műveltségű nagyatyjára bízta s több jeles s szilárd jellemükről ismeretes protestánsokat fogadott állami tanácsába, — kik is a »callásbeli türelem« kifejezés ellen a legfelsőbb helyen szót emeltek. A császár ennek helyességét elismerte — 1784. évben kiadott parancsában a »türelem« helyébe »az ág. és b. hitv. törvényesen elfogadott, vallás« kifejezést parancsolt használni. Ennek következtében az ezen év után épített templomok tornyokkal is láttattak el. 1*
