Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1871
12 vélik azt azokkal s azután velünk is elhitetni, hogy mi az ujgörögnek csak valami hasznát is vehetnök az életben V Meglehet, hogy egyesek vennék s veszik is, de a jókora többség teljesen el marad zárva az áldás élvezetétől. Görögország oly távol tőlünk, hogy, ha mi pestiek dicsekedhetünk is az alkalommal, itt-ott egyik-másik eltévedt iiával találkozhatni, vidéken csak gyanítják, hogy élnek emberek a régi Hellas földjén is. Más nemzeteknél s nevezetesen a francziáknál máskép áll a dolog. Ott az 1867. óta fennálló „Associatio pour l’encourage- ment des étudcs grecques“ által a két ország közti összeköttetés mai napság elevenebb, mint volt valaha. 11a ök tehát lemondanak úgyis sokszorosan az izeiből kificzamitotí Erasmianismusokról s az Itazismus karjai közé vetik magokat, mi a lépést örvendetes haladásnak fogjuk üdvözölni, s hajlandók leszünk a gyakorlati előnyt is elismerni, mely abból reájuk háruland. — De felénk még távolból sem int a használhatóság reménye; ehhez járul, — kereken kimondjuk — hogy nekünk az epigonok sem politikai jelentősége, sem irodalma nem imponál. Azonban mily semmis a czélszerüség — igy végzik ellenfeleink — a nagyobb igazsággal szemben. Tökéletesen igaz. Hajlandóknak is találandnak minket mindenkor lelépni álláspontunkról, daczára annak, hogy bizonyosak vagyunk felőle, miszerint viszonyainknak tökéletesen megfelel, mihelyt meggyőznek arról, hogy részünkön nincs meg az igazság, hogy az egyedül nálok található. De addig, mig azt világosan ki nem mutatják s mig mi világosan be nem látjuk: addig mi egész nyugodtsággal a czélszerttbbet tartjuk meg. Bizonyítsanak tehát a Reucblinianusok ! A mi ejtésünk — úgy vagyunk jelenleg meggyőződve — a vocalismus minden pontjában elég szilárdul van megállapítva, mint olyan, mely úgy a homericus kor, mint általában a görög nemzet virágzásának idejére nézve legalább megközelítőleg helyes és igaz (minek positiv fejtegetését másutt máskor). Ha ez áll, akkor nem látjuk okát, mért tegyük egy későbbi kornak kiejtését sajátunkká. Állna a dolog úgy, hogy bizton tudnék, miként ejtette Aristarchos és a halikarnassi Dionysios a görögöt, ellenben nem bizton, miként Demosthenes és Platon: úgy teljes joggal lehetne N. Sándor vagy Augustus kórát mérvadónak vennünk. De a dolog megfordítva áll, s nekünk tulajdonképen csak a byzantiuusok és az attikaiak közt marad választásunk. Azért bizony csak ismételve igy sóhajtunk föl: „Itazismus ne jöjjön el a te országod!“ Itt állunk. Nem tehetünk máskép. Pesten 1872. márczius havában. Elischcr József.
