Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1869

15

ezeknek történetét adja a IX. század végétől egészen a XIII. század közepéig (ed. Jonson Junos, Havn. 1780.);

b) a Faereyingasaga, mely a Faröer-szigetek felfedezéséről és történetéről szól, de tulajdonképen csak két főnöknek Thrandh és Sigmundh éleiét tartalmazza. A saga valószínűleg a XII. században íratott (ed. Rafn és Mohaiké, Kópénk. 1853). Hasonló alakban bírjuk Greenland felfedezését és történetét.

2. Fornmanna-sögur (az elődök történetei, mert foms — ős). Ezek legnagyobbrészt a IX. és X. századbeli norvég királyok történetét beszélik el; csekélyebb részük vonatkozik svéd, dán vagy orosz történetekre.

a) A norvég történetet tárgyaló sagák közt46) legnevezetesebb az Aelfi Noregs konúnga (Norvégia királyainak élete), vagy Noregs konúnga s'ógur (Norvégia királyainak története), melyet azonban a munka kezdő szavai szerint rendesen Heimakringla-, világkörnek neveznek, Snoiri Sturluson hires müve 16 sagában.

A „Heimakringla“ mythusi korszakkal kezdődik és elbeszéli a norvég történetet egészen Magnus Erlingssonig, azaz 1176-ig. Snorri már számos történeti és biograpliiai munkával rendelkezhetett, melyeket mind felhasznált. Főérdeme a gazdag anyag összehordásában és feldolgozásában rejlik, mire széles ismeretei és józan Ítélete által kitünően képesítve volt. Hogy Snorri, mint az izlandi történészek egyáltalában, épen a pogány korszak iránt viseltetett főérdekkel- kitűnik azon behatottságból és terjedelemből, melylyel ezen kort tárgyalja, ellentétben a keresztény korszakkal, mely munkájának leggyengébb része. Mint mytbologiai, úgy költészeti szempontból is igen fontos ezen mü, mert Snorri számos dalt szőtt az elbeszélésbe, és pedig majdnem kivétel nélkül csupa sikerült, kitűnő költeményt.47)

b) A dán történelmet tárgyalják (több kisebb elbeszélést tekintetbe sem véve) : a) a Jómsvikúngu- saga a XII. vagy a XIII. század közepéből, mely a hírhedt tengeri rablóknak (a vikingoknak) történeteit tárgyalja ;48) és b) a Knytlingasaga, mely Nagy Knut utódainak történetét tartalmazza s nagyrészt dalnokok költeményeiből van merítve. Szerzője Thordarson Olaf, meghalt 1259-ben.49)

c) A svéd történelmet nem tárgyalták az izlandi irók oly gyakran, mint Dánia és Norvégia történeteit. Ennek oka részben Svédország későbbi fejlődésében, részben Izlandtól való távolabb fekvésében rejlik, és azon körülményben, hogy svédek és izlandiak néhezebben és azért sokszor gyérebben jöttek egymással érintkezésbe. Legfontosabb a svéd történelmet tárgyaló munkák közt Styrbiörnnek, Győztes Erik unoka- öcsesének müve, melyben az iró saját lázadását (nagybátyja ellen) leírja.

3. Forna! dar-s'ógur (priscae aetatis narrationes) név alatt azon névtelenül reánk maradt elbeszéléseket szokták összefoglalni, melyek az aranykort rajzolják s azért méltán mythosi sagáknak tekinthetők. Ezek

46) A sagák roppant halmazánál lehetetlenség volna azokat mind, ha csak oly röviden is, mint azt a szövegben tettük, tárgyalni. Azért ott csak a különösen érdekelt elbeszéléseket emeltük ki, s itt a többi fontosabb elbeszéléseket csak röviden akarjuk felemlíteni. Norvégia történetét ugyanazon izlandi tudés Art kezdte megírni, ki a sziget történetének feljegyzésénél is úttörő volt; de ezen munkái elvesztek. Norvégia történetére vonatkoznak még a) az Olafssaga, mely két alakban maradt reánk, mind a kettőben azonban nem eredeti munka, hanem fordítás a latinból. A sagák a XIII. század második felében keletkeztek s sok mythologiai adatokat tartalmaznak, mivel a pogányságnak elenyésztót és a kereszténység behozatalát (Olaf Tryggvason király alatt) tárgyalják. Az egyik munka azonkívül telve van még szkald dalokkal; b) az Olafssaga hias helga, Szt. Olaf története, ismeretlen szerzőtől, szintén fontos az éjszaki pogányság ismeretére nézve ; c) a Sv rrissaga, Jöuson Károly apáttól, melyet azonban csak Tudós Styrmir végzett be ; végre még d) Hákon Gu’tonn és több norvég király története, mely utóbbi munkák nagyrészt a ..Heimslringla" folytatásainak tekintendők.

i7) a munka valósziniíleg 1230 körül készült. Legjobb kiadás (latin fordítással)' História Regum Nonegiae, conseripta a Snorrio Sturlae filio etc. ed. Schöning. Havuiae 1777 —1820. Hat kötet folioban. Németre fordította Wächter, Leipzig 1835. és 1836.

4S) A Tomsvikingasaga Palnatokival kezdődik, a hires lövészszel, ki Svent, Harald Blaatand fiát neveli és folyton ösztönzi, hogy atyja birtokait elpusztítsa, mit Sven meg is tesz, inig végre Palnatoki Harald királyt magát is megöli. Most Haraldra Sven következik az uralkodásban, ki a vérboszú szigorú szokása következtében azonnal Palnatoki legdühösebb ellenségévé lesz. Palnatoki azért Joms várát ópiti a vend parton s valóságos tengeri rabló-államot alapit. A Jomsváriak betörései Norvégiába képezik azután a saga többi tárgyát, egészen addig, midőn Hakon a Jomsvárat elfoglalja és elpusztítja. Különösen sikerült a szereplők jellemrajza, mint az elbeszélés is, mely igen megkapó és érdekes. A pogány korszakban játszván a történelem, igen sok tanulságos adatot tartalmaz a pogány szokások ismeretéhez és jellemzéséhez.

49) A saga három részre oszlik. Az első tartalmazza a dán királyok történetét Harald lilaatandtől Sven-Astridhsonig, a második IV. vagy Szent Knut, a harmadik ennek utódainak történetét egészen VI. Knutig, az 1186-ig.