Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1868
.. . ■■ ;■..: »«MajteMaiM 6 ts, angolszász cs angol w, friez is, ir is, welsch _j/s. Az olasz és franczia nyelvben még az s is elesik és lesz : olasz e és francz. est (=e). 4. A közel rokonság megnevezései (Grimm, Gescb. d. ds. Spr. I. 185.) t. i. Vater (atya), Mutter (anya), Brúder (fivér), Schwester (nővér) és Tochter (leány), melyek szinte az összes rokon árja nyelvekkel közösek. Pl. sanscr. bhratr, zend bráta, pers. brúder, lat. fráter, olasz fralello, franczia jrvre, gör. VQazrje, gótb brothar, ó-német pruodar, uj-német brúder, angolszász brödhor, angol brother, ó-szász bruodor, holland broeder, éjszaki brodhir, svéd broder, ir brathair, welsch brodyr, lithv. brolis, lett brahlis, porosz brátis, ó-tót brat, cseh bratr. L. ezen négy pontról bővebben Grimm, Gesch. d. ds. Spr. I. (2. kiadás,) 166—190. 1. A nyelvtani hajlitás (Flexion) rokonsága, azonossága vagy hasonlósága számtalanszor kimutatható a declinatió, conjugatió és szóképzés terén. Ezen közös pontok mellett mégis nagyterjedelmiiek a rokon nyelvek különbségét előidéző részletek is; e különbség vagy minőségű (qualitativ) vagy mennyiségű (quantitativ). A minőségű különbség onnan származik, hogy'az egy nyelvcsaládhoz tartozó rokon nyelvek a közös nyelvbirtokot — gyököket és ragokat — igen különféle módon kezelik, alkalmazzák és felhasználják: innen van a hangok vagy az értelem változása ; a különféle (erős vagy gyenge) hajlitás eredete és a szóképzésben eltéröleg alkalmazott hangtani törvények különféle befolyása. A mennyiségű különbség leginkább a szóanyagra vonatkozik, a mennyiben ezen anyag egyes részletei idő folytával egyik vagy másik rokon nyelvben elenyésznek, más részletek idegen^ nem rokon nyelv teréből átvétetnek; — de vonatkozhatik a nyelvtani hajlitásra is, a mennyiben itt is egyes részletek eltűnnek (mint pl. a passivuin és medium, vagy a duális a germán nyelvekben), mások idegen nyelvekből — bár ritkán — a nyelv szervezetébe átvétetnek. Ezen különbségek (azaz: a rokon .nyelvek eredeti azonosságának megesökkenései) okozzák, hogy az egyes nyelvek különféle viszonyban állanak egymáshoz és a törzsnyelvhez. A germán nyelvek tehát szintén nem állanak ugyanazon közel rokonsági viszonyban a sanserittal, mint pl. a göröggel; ezeknél is különböző rokonsági fokokat kell megkülönböztetnünk. Minden árja nyelvek közt legközelebb rokonságban állanak a sláv nyelvcsaláddal: e két nyclvesalád törzsnyelve az éjszak-európai vagy slavo-germán törzsnyelvböl eredt. A sláv nyelvekkel való ezen közel rokonság a szóanyagban és a grammatikai alakokban észrevehető. A germán nyelvek történetében tehát négy korszakot keli megkülönböztetnünk: 1. német nyelv, mint indo-gernián nyelv; ez volt az árja nép és nyelv több nép és nyelvre történt szétbomlása és kivándorlása előtt; 2. német nyelv, mint slavo-német nyelv, a kivándorlás alatt (mert azt kell képzelnünk, hogy a germánok és slávok mint „egy“ nép váltak el az árja néptől és vándoroltak be Európába) és — ki tudja meddig vagy mióta? —• Európában ; 3. német nyelv, mint német törzsnyelv, azaz: elválva a slávtúl,. de még mint „egy“ nyelv. Ezen korszakba esnek a német szellem mindazon jelenségei, melyeket minden germán népnél találunk, de egyetlen más árja népnél, még a slávnál sem ; ide tartozik főképen a német mythus eredete és a német hősmonda fejlődése. Ezeket a sláv népnél sem találjuk, tehát csak akkor keletkezhettek, midőn a germán nép már elvált a slávtól; — és találjuk minden germán népnél, tehát csak akkor keletkezhettek, midőn a germán nép és nyelv különválva minden rokon nép és nyelvtől önálló lett, de nem mint. germán népek és nyelvek — ez a negyedik korszak. — hanem mint „egy“ germán nép és nyelv; 4. német nyelv mint az ös- nérnet törzsnyelv több nyelvre való szétbomlása. Ezen negyedik korszakkal kezdődik a német nép története, mig az első három korszak a nép történetelötíi idejébe esik.9) A germán nyelvek azonban több oly egyes sajátságokkal bírnak, melyek által a sláv nyelvektől is különböznek. Ezeket tekinthetjük a germán nyelvek föjellemzö elemeinek. Ezek : A hangváltás (Ablaui); 2. A hangmozditás (Lautverschiebung) és 3. A gyenge hajlitás (a nőmén- és verbumnál). Ezen sajátságok közt a hangváltás és hangmozditás a hangtan, a gyenge hajlitás az alaktan körébe vágnak; de azonkívül mind a háromnak nagy befolyása van a szóképzés terén, sőt a mondattanban is. 1. A hangváltds (Ablaut) a gyökhangzó rendes, törvényes változásában áll, mely változás az ige- hajlitásból kiindulva, a nyelv egész szervezetét áthatja (Grimm, Gesch. d. ds. Spr. II. 584.) Ezen nagy fontos- *) *) Ezen nézet leginkább Schleicher felfogása, 1. rDie deutsche Sprache“ (Statt", i860.) p. 86. Legújabban Scherer ,Zur Gesch. d. ds. Spr.“ (Béri. 1S38.) czimü érdekes munkájában p. 125. Dem akarja ezen slavo-germán közel rokonságot elismerni. • Ugy-JS?.'1 % »y —'—m
