Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1868
12 tetteik altul örök helyet érdemeltek ki maguknak a történelemben. De ezeken kívül ismerőnk más góthokat is. Már a Kr. utáni első században emlit Tacitus góthokat (utána más római történészek is), és pedig a keleti tenger délnyugati partjain. Ezek is két csoportra voltak osztva: 1. Ey-gotar, azaz sziget-gótbok és 2. Reid-go- tnr, azaz szárazfüldi-gótbok; amazok déli Svédországban, Seboonen tartományban; emezek Jütlandban, éjszaki Is érne'országban, talán Holsteinban is (V. ö. a \Got-land és Goten-burg helyneveket.) Ezen gőtkok viszonya azon hasonnevű népekhez, melyek a HL és IV. században a Duna körül laktak, .még nincsen egészen tisztába hozva (Jornaudes számtalanszor említi, hogy a góthok Skandináviából nyomultak délfelé, pl. c. IV. XXIV. stb.) ; de általában uem kételkedhetni azon, hogy itt egy és ugyanazon néppel van dolgunk.’6) A rómaiak már régebben érintkezésbejöttek galliai (kelt) és germán népekkel, háborúban és békében. Ezen viszony hatásai láthatók egész Galliában, láthatók a Duna és Rajna partjain : a római tábori jelekkel és sasokkal a műveltség vonult a zordon és kietlen vidékekbe. A germán népek közt talán egyetlen egyre sem gyakoroltak a rómaiak (és a görögök is) oly jótékony hatást, mint a fogékony góthokra. De ezen nagyfehetségü népnél valóban termékeny földbe volt a műveltség magva hiutve. A góthok a legnemesebb néptörzs mindazon erőteljes, durva népek közt, melyek a frank birodalom keletkezése előtt felléptek. Xem találjuk egyetlen más népnél azon általános testi és lelki műveltséget, melyet a götli nép minden fellépésénél elárul, sőt Jornandes(cap. XI.) azt írja, hogy már régibb idők óta bírtak ivott törvényekkel. (Újabban azonban különösen Holtzman Adolf „Uber das Verbältniss der Malbergev Glosse zum Text der lex salica, 1852.“ kimutatta, hogy a góthok előtt mindenesetre már a frankok bírtak irott törvényekkel. L. később a 29. jegyzetet). A góthok elismeréssel viseltettek a görög és római művészet irányában: a góth herczegek gyermekei sokoldalú (római) műveltségben részesültek; sőt egyről tudjuk, hogy atyja akarata szerint Vergil költeményeit olvasta; Alarich nem bántotta Athént és megkímélte Róma művészeti kincseit; Genserich az utóbbiakból a legszebbeket, magával vitte birodalmába. De a góthok birtak hajlammal és kedvvel is ezen műveltség megszerzése iránt: emliítetnek góth történészek és földrajzirók, sőt az Anthologia latina közöl latin verseket vaudal származású költőktől. Es általában, —- hogy lehetett azon nép műveletlen, melynek emberei a képtelen kelet- és nyugatrómai császárok helyett vagy nevében kormányozták a római birodalmat,. mely akkor az ismert föld határáig terjedt ? De leginkább mutatkozik a góthok ezen műveltsége politikai történetükben. Xem lelhetni azon, indulatoktól felzayart századokban népet, mely oly nyájas volna a győzelem után is, mely alattvalóit oly igazságosan, oly elnézöleg kormányozná. A vandalok ismeretes kegyetlenségei nem vonnak le semmit ezen Ítélet igazságából. Mert. a vandalok is épen oly müveitek voltak, mint a többi góth népek — sőt mondhatni, elpuhultak műveltségből, — és csak akkor lettek kegyetlenekké, ha a vallás volt a háború indító oka. A keresztény vallás ezen, kora felvétele17), ezen lelkes átkarolása szinte fényoldal a góthok jellemében. A góth név igen sok népet foglal magában. Mindnyájan közt legkütinöbbek, legnemesebbek voltak a keleti góthok, kiknek nagy fejedelme Theodorich — a német monda dicső hőse (Berni Detrek), — királyként áll nemcsak saját népe. hanem a többi germán néptörzsök királyai felett is. Kevés esemény van a történetben, mely az egészen objectiv olvasóra is oly megrendítő hatással volna, mely oly valódi szomorujátékot képezne a népvándorlás számtalan drámái közt. mint a keleti góth birodalom bukása. Ez hatást gyakorol az idegenre, sőt az ellenségre is: Procopius, a góth háború történésze, bámulva és könyezve beszéli el (Bell. góth. IV. 31—35) ezen nemes nép megsemmisítését. '*) Emlitésreméltó. hogy Skandináviában még egy Gavten Devü néppel is találkozunk, mely az ország déli részeit lakta. Ezek ugyan rokonsági viszonyban látszanak állani a góthokkal; de mégis nem a póth, hanem az éjszaki népcsoporthoz tartoznak. Ezen felfogásra jogosítanak nyelvük (persze, roppant csekély) maradványai is. Grimm azonban (Gesch. d. ds. Spr. X. 140.) azt hiszi, hogy a név csak hangváltás (Ablaut) következtében eltérő', a nép pedig egy és ugyanaz. Jornandesben ezen népről nem találtam semmit: alkalmasint azonosnak tartotta a góthokkal. ha ugyan ismerte azt. ’’) A góthoknál léteztek keresztény községek, már mielőtt a keresztény vallás Nagy Konstantin által állami vallássá lön. Ezt tudjuk sz. Atb&nasins tudósításaiból (Massmann, Ulfiia, p. XI.). ki nemcsak azt írja, hogy a góthok áttértek a^ keresztény vallásra, hanem egyszersmind dicséröleg kiemeli azon bnzgóságot, melylyel ni hitükért a halált is szenvedik; szt. Chrysostnmusból, ki 39S- vagy 399-ben isten hatalmát magasztalja, hogy a görögök közepette barbárok(=góthok) felállnak, és saját nyelvűkben imádják Krisztust; de még szembetűnőbben kitűnik a góth keresztény egyházak rendezettsége azon tényből, bogy a 3ti5-ben Nieaeaban megtartott oeknmeni synodÚD egy Tbeophilus nevű góth püspök is jelen volt. ki a synoda határozatait szinte aláírta.
