Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1867
10 hibásan kezeltetik, mert, úgymond, a helyett, hogy szemléltetne, elvont definitiókkal tölti meg a tanulók elméjét, önműködéshez nem szoktatja, nem készteti őket. Ezen vádra felelni szükségtelennek tartom, mert már megtette ezt Erler a berlini 1868-dik é i Zeitschrift für das Gymnasialwesen 240-dik lapján. Hogy Falke kicsinylőleg nyilatkozik az alaktanról, azt csak úgy magyarázhatjuk meg, hogy ő épen semmi készet sem akar adni a tanulónak, úgy akarja őt vezetni, miszerint minden definitiót maga állítson fel, egy szóval: a legnagyobb súlyt fekteti az önműködésre. Azonban meg leszünk elégedve az eredménynyel, ha a alaktan tanításánál soha meg nem feledkezünk arról, miszerint nem elegendő a térbeli alakokat szemléltetni, hanem hogy a rajz is igen fontos szerepet játszik. Névszerint nem elég minták után rajzoltatni, másoltatni; ellenkezőleg csak akkor lesznek képesek a tanulók a térbeli viszonyokat biztosan és gyorsan szemlélni, ha hozzá szoktatjuk rajz által előállítani, a mit élő szóval előttük mintegy construálunk. Ez által kettőt érünk el, egy részt folytonos figyeléshez szoktatjuk őket, más részt elő lesznek készítve a magántanulásra, a mi minden középtanodai tanításnak végczélja. Nagy résiben kielégítő eredményt várhatunk tehát az alaktan helyes kezelésétől. Azonban vessünk egy pillantást viszonyainkra. Ujjainkon tudnék elszámlálni azon elemi tanodákat, melyek oly szerencsés helyzetben vannak, hogy a mértani alaktan is felvétethetik az elemi tanítás tantárgyai közé és bátran állíthatjuk, hogy általában csak a középtanodákban élvezik a tanulók a legelső mértani oktatást. Kezdjük pedig ebbe , ré zesíteni az ugv nevezett mértani nézlettan (geometrische Anschauungslehre) tanítása által. Ha a kézen forgó mértani nézlettanok egyszerű és világos előadását tekintjük, úgy fogunk azokról Ítélni, miszerint ezektől kielégítő eredményt várhatni. Pedig a tények az ellenkezőt bizonyítják. Ha a tizeneg éves tanulók 20 százaléka nem képes magától kitalálni, hogy a szabályos sokszög körűletét megkaphatjuk, ha egy oldal nagyságát ismerjük, azt csak nem mondhatjuk kielégítő eredménynek. A tanító egészen ügyesen járhat el a nézlettanok szellemében, és mégis mindenkor fog ily szomoritó tudatlanságra akadni. Valljon hol rejlik a tudatlanság oka? em másutt, mint hogy, például a felhozott esetben, a tanulóknak nincs tiszta képzele ök a a szabályos sokszögről. Nem elengendő tehát a szabályos sokszöget meghatározni, hogy annak minden oldala és szöge egyenlő. Concret esetből kell kiindulni, több rendbeli szabályos sok szöget kell rajzoltatni a tanulókkal, leméretvén általuk pontosan az oldalakat és szögeket, igy fognak aztán a szabályos sokszögről világos fogalmat szerezni, mely el nem fog mosódni lelkökben, mint az egyszer adott és a legtöbbnél az egyik fülön bement, a másikon kijött definitio. Mellékesen legyen megérintve, hogy az ilyen tanítás mellett természetesen fogunk haladni, de a mint feljebb kifejtém, a lassú haladás egyik főfeltétele a mértani tanítás biztos sikerének, mert itt nem lehet hézagot hagyni, minden tanulónak világosan kell értenie és teljesen bírnia az egész anyagot. A lassú haladás feltételezi azonban azt, hogy bizonyos osztályra sigoruan meghatározott pensum ki ne legyen szabva: a tanító lelkiisméretességére kell a mennyiséget bízni. Mennél lassabban haladunk eleinte, annál gyorsabb léptekkel fogunk későbben a biztos czél felé törekedhetni. Definitióvál mit sem kezdeni, ez a főelv a mértan tanításának első stádiumán; a tanuló kényszerittessék, nem mi általunk, hanem saját akaratja által mindent maga magának meghatározni, mi csak útmutatásainkat adjuk, hogy annál gyorsabban, még mielőtt kifáradna
