Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1867
6 A mathesis, mint tudomány, — akár progressive, akár regressive — szoros logikai egymásutánvalóságban tartozik igazságait kifejteni, nem törődve a megérthetés nehézségével vagy a közel fekvő alkalmazhatással" mondja T ellkampf, de a mathesis tanításánál számtalan körülményre kell tekintettel lennünk. Valamint minden tudomány tanításánál subjective kell eljárnunk, úgy főképen a máthesisről áll ez. A tanárnak azon kivűl, hogy a tárgyat objective, lényegileg bírnia kell, meg kell tudnia határozni a viszonyt, melyben ez a tanuló felfogási képességéhez áll, más szóval kell, hogy bele tudja magát képzelni a tanuló gondolkodósi körébe, mert csak igy lesz képes kiválasztani az illető tárgyat és azt a tanulókkal megértetni. A tanárnak tehát, főképen a mathesis tanárának, nem csak teljesen bírnia kell a tudományt, hanem a legnagyobb lélekbúvárnak is kell lennie, mert a tanulók felfogási képessége, látköre folyton folyvást változik és a tanárnak is képzeletében át kell mennie ezen változásokon. És épen ezen folytonos változás teszi szükségessé, hogy a mathesis tanításánál a tanuló snbjectiv természetéhez képest minduntalan változtassuk a módszert. Valamint a test különböző stádiumokban más-más tápszert megkíván és megbir, és valamint azon étel iránt, mely után más korban vágyódnék, nem alkalmas időben élvezve azt, undorral telik el; úgy a szellem is undorral fordulhat el attól most, mit máskor gyönyörrel élvezne. A hasonlatot még tovább folytathatjuk. Vannak ételek, melyek a gyermek testének fejlődésére ép oly jótékony hatással vannak, mint a kifejlett emberére, de az alak, melyben azokat a gyermeknek nyújtjuk, többnyire más, mint a minőben azokat a felnőtt ember megkivánja. A gyermek szellemét is más, vagy legalább más alakú táppal fogjuk fejleszteni , mint a felnőtt ifjúét. És itt ismét Tellkampffal mondhatjuk; „Der Streit über die verschiedenen Methoden des mathematischen Unterrichts, insofern die eine oder die andere als die absolut richtige und allgemein angemessene betrachtet vird, erscheint ziemlich unfruchtbar, denn hier, sowie in vielen andern Fällen schickt sich nicht eins für alle.« Azonban, ha a mathesis tanításánál a módszert folyvást változtatni vagyunk is kénytelenek, egyben meg kell egyezni valamennyinek: mindenkor szem előtt kell tartani a mathesis szigorú logikáját, a mely főerénye és a mely miatt oly nagy jelentőséggel bir a tantárgyak között. Rendkívül óvatosan kell bármely módszer alkalmazásánál haladnunk, mindig tekintettel kell lennünk arra, a mi következni fog, a miért is ennek alapját jól meg kell vetni a tanulók elméjében, a régi dolgokat minduntalan fel kell eleveníteni, hogy a tanultak összege mindig mint egész legyen meg a tanulók elméjében. Ekként haladva sem a pedantéria, sem a felületesség hibájába nem fogunk esni. A tanuló bizonyos elégültséget fog érezni, ha a tanult anyagnak teljesen ura, ha azt minden oldalról helyesen felfogta és világosan érti s mintegy kincskint lerakta leikébe, honnan azt minden pillanatban előveheti és alkalmazhatja. Ezen elégültséget pedig csak szigorú következetesség által szerezhetjük meg a tanulóknak, mert mihelyt engedékenységből származott következetlenség által a tanulót bizonytalanságban, homályban hagyjuk, azonnal nyugtalan, kedvetlen lesz a következő tár gyak magyarázásánál és az ily tanuló többé nem talál élvezetet a mathesisben. Látnivaló tehát, hogy egyatalán nem kivánom a mathesist kivetköztetni főerényéből, szigorú rendjéből, csak azt óhajtom, vajha a rideg szigor mellé némi vidorságot is tudnánk elegyíteni!
