Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1866
Értesítés az ISO/’ -diki tanévről „Fegyvercsörgés elnémítja a múzsákat“ kiálthat juk csaknem, ha viszszapillantunk a lefolyt iskolai évre: kezdetén a halál kaszájának, második felében pedig az tinnepi fegyvereknek zörgése némitotta el hol rövidebb hol hosszabb időre tantermeink zaját. A beírás ugyan rendes időben megkezdődött, ámde a napról napra jobban elmérgesedő cholera méltán keltette azt az aggodalmat, vájjon a város különböző részeiből egy helyiségre csödtilü ifjúság nem fogja-e a veszély csiráit az iskolai épületbe, és innen szanaszét hordani? s igy az iskola megnyitása bizonytalan időre elhalasztatott. Hetekig tartott e bizonytalanság — végre a járvány szelídülni kezdett s mi az iskolát okt. 22-dikén megnyitottuk. Csaknem két havi vesztességet kellett helyre. Utnünk. Nem akarván a zavart újabb zavarral tetézni s a tanévet a kiszabott határon túl terjeszteni, a mit az egyházi választmány sem óhajtott, oly intézkedés történt, hogy a félévi szigorlatok végkép elmaradtak s mihelyt a tanár valamelyik tantárgyát elvégezte s átismételtette, azonnal félbeszakítás nélkül hozzá fogott második félévi feladatához. Ily módon sok időt megtakarítottunk s a csorbát, ha nem is egészen, mégis nagy részben kifenhettíik. Február hava második felében már minden tantárgyra nézve megkezdődött a második félév. Az első félévi osztályozás különben a félévi feleletek s ismétlések alapján annak rendje szerint végrehajtatott. Ily körülmények között a törvények — az igazgatónak tettre serkentő beszéde után — csak nov. 1-én olvastattak föl s az úrvacsorájához is a szokottnál későbben, t. i. karácsony napján járult az ifjúság. A második — mindössze két héttel csonkított — félévet sokkal örvendetesebb, de nem kevésbbé zavaró események szakgatták meg. Míg amott az év elején a halál képe riasztott ki az iskolából, most a fölserkenő országos élet mind hangosabb és ragyogóbb nyilatkozatai riasztgattak el a könyvtől. Az idő, melyet ez események a tanulástól tettleg elvontak, kevesebbet nyom, mint az a számítás alá nem fogható hátráltatás, melyet gyakorolnak az által, hogy a figyelmet szétszórják, a képzeletet izgatják , a csendes munkálkodást meguntatják. Ezek között, mint gondolható, legerősebb hatást gyakorolt a koronázási hét, mely azonfelül épen az ismétlések derekán, a szigorlatok küszöbén ért minket. Ha ily viszonyok között tanításunk eredménye nem is üti meg mindenben a kellő mértéket, tisztán tanári szempontból is az szól vigasztalásunkra, hogy e mértéket mégis lehetőleg megközelitettük, másrészt pedig hogy ez eseményekben is sok volt, a mi az ifjak lelkére tartós, fejlesztő benyomást gyakorolt. Az idő rövidségénél fogva a második félév végén is a közvizsgálatokat el kelle hagynunk, és csupán az egyes tantárgyakból megtartandó szigorlatokra szorítkoztunk, melyeknek ideje junius 22—28-dik napjaira tűzetett. Jun. 30-dikán fog az osztályozás kihirdeitetni s a tanév berekesztetni. Lefolyt iskolai évünk általán véve bővelkedett a váratlan s jobbára kedvezőtlen meglepetésekben, így egyik tavaszi napon arra a megdöbbentő hírre serkentünk föl, hogy templomunk roskatag voltánál fogva bezáratik, s mindaddig míg ismét jó karba helyeztetik, az isteni tisztelet a gymnasium nagy termében fog tartatni. Ennek egyik következése az lett, hogy ez időtől fogva az ifjúság az isteni tiszteleten meg nem jelenhetett, miután a terem — mely azonkívül a nap teljes hevét befogadja — a híveket sem képes teljes számmal befogadni. Másik, sokkal szomorúbb következése pedig az, hogy egyházunk, mely kiváló gonddal, 2*
