Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1865

5

kama-s, decomo-s, decumu-s, decimu-s. Épen így cap-ere, man-cup-ium, oc-cup-are, in-cip-ure, man-cip-ium; con- cut-io, quat-io, in-sul-sus, sal-sus stb.

Az u gyakran nem egyéb mint a régibb o későbbi elváltozása, p. o. az eredeti a-tők nőm. acc. sing. masc. neutr. -u-s képzője, régi latin -o s, gör. o-g, szkr. a-s ; -u-m, régi latin -o-m, gör. -o-v, szkr. -a-m, tehát: da-tu-s, ebből: da-to-s, gör. Óoro'-s, szkr. da-ta-s; acc. da-tum, ebből: da-to-m, gör. So-zó-v, szkr. da-ta-m. Átalá- ban a szkr. os-nak a latinban os, us felel meg, mint: op-us, régi latin op-os, szkr. op-as; far-unt, régi latin far-ont, fér-önti, gör. qsQ-ovzi (qpégövei), szkr. bhar-anti stb. A v és u után o megmarad, p. o. volt (később vuli), eredetileg var; loqu-ont-vr (loquuntur), quoin (quum v. ö. quon iám), eredeti töalak: kam; novo-s (novus), eredeti tőalak: nava-s stb

A gyökbeli a egészen el is enyészhetik, p. o. sum, sumus,sunt, siem,ezek helyett: e-sum, szkr. as-mi, e-su- mvs, szkr. as-masi, e-sunt, szkr. as-anti, es-ibm, szkr. as-jám; ezen elenyészés különösen az összetétel második részében fordul elé, p. o. malo, ebből: mavlo, ez pedig ebből: mage-volo (magis volo) ; -brum, ebből: ber-umf gyök: bér, eredetileg bhur (ferre); -gnus, ebből: -gen-us, gyök: gén (gignere), p. o. malignus,; -gium, p. o. jurgium, e h. jur-igium, v. ö. rem-ig-ium, gyök: ag (agere) stb.

Az a elenyészik még néha tőképző elemekben is, p. o. palr-is, régibb alak patr-us, patr-os, e h. pater-os, tő : pater, szkr. patar-as (gén. sing.) stb.

Az a fokozása.

Fentebb említők, hogy ezekben : verto, vester az e a régibb o helyett áll: vorto, voster; ebből tehát a következik, hogy az o néha nem egyéb, mint az e fokozata =a, tehát ilyenkor o=á; e: o=a: ű, p. o. mon- eo, azaz mdn-ajdmi, gyök : man (cogitare), de mens, e h. ments, men-ti-s, szkr. man-ti-s, ti képzővel, ebből származik : man, v. ö. me-min-i, e h. me-men-i ; noc-eo, szkr. nák-ajdmi, gyök: nak, de nec-are, v. ö. gör. vex-vg, rtx-nóg • épen ilyen viszonyban áll fog-a e mellett: teg-o, gyök: tag; doc-eo, szkr. ddk-ajámi, e mellett: di-dic-i, disco, e h. dic-sco, e meg e helyett: didac-sco, v. ö. di-dá(x)-irxm, e mellett: didát-m, azaz: didáx-rrco, diötv/f, gyök: dák (nem die, mert ebből díco, őúx-wpi származik); for-s, for-dus, e mellett: fer-o, gyök : fér, eredetileg bhar.

Minthogy pedig az o rövid, tehát beállhat ez a fokozás két mássalhangzó előtt is, p. o. ex-torr-is, torr-eo—tors-eo, v. ö. tostus, e h. tors-tus, de terra, e h. ters-a (szárazföld), gyök: társ (sitire) ; port-io, de part-em, im-pert-io, ezen másodrendű gyökből: part. Ezekben : scob-s (fürészpor), scobina (reszelő), ebből: scab-o, az o mindjárt a mellett áll.

A a-nak ő-fokozata ritka, p. o. t&g-ida, de teg-o és tóg-a; rég-em, szkr. ráfi-am, ráz-dnam, de reg-o; lég-em, cól-lég-a, de lég-o; séd-es, de sed-eo, gyök: sad; sé-men, de sa-tus. Az e eredeti a-nak felel meg a következőkben is: edi, szkr. áda, azaz a-ád-a, ettől: ed-o, szkr. ad-mi; sémi-, gör. r/fa-, szkr. sámi-, siem, siet. v. ö, fiyv, űr;, szkr. sjdm, sjdt, eredetileg as-ja-m, as-já-t.

A milyen viszonyban van é az e-hez, épen úgy viszonyul d, mint fokozotthang az a-hoz; ez az eset leginkább torokhang előtt szokott eléfordulni, p. p. dc-er, dc-ris, de ac-ies ; pldc-are, de piac-ere; pdc-are, de pdc-iscor; mác-ero, de mac-er, sdg-ire, sdg-us, sdg-a, de sag-ax; lab-i, de lab-are; dd, dd-s, de da-tus; md-ter. szkr. ma-tar, gyök : ma ; fráter, szkr. bhrd-tar, gyök: bhra, ebből: bhar áttétellelAz a-tőkhöz tartozó nőnemű szók a latinban eredetileg hosszú «-n végződtek, p. o. nov-d, coc-td, eredetileg nav-d, kak-tá, gör. vé(a, nm-zr\, ezektől: nov-o-s, coc-to-s, nov-u-s, coc-tu-s, eredetileg nav-a-s, kak-ta-s, gör. vépo-s, ntn-zó-g. Ezen hosszú « maradványa a régi plur. genitivusban még tisztán fölismerhető, p. o door (később összevonva (öv)—árum: zámv (később r<öv)=is-tdrum.

Az ö is gyakran fordul elé úgy mint a-nak a fokozata, különösen o—a mellett és oly szókban, melyekben az a gyökönhangzó, ezenkívül a tőképző elemekben, p. o. sop-io, szkr. soáp-ajami, de sop-or, gyök: sop, szkr. svap; vőc-em, szkr. vd(-am, gör. pón-a, eredetileg vák-am, de voc-o, gyök: vak (loqui); bc-ior, compa- rativusa egy elveszett a görögben »x-á-s-nek, a szanszkritban dg-u-s-nak megfelelő adjectivumnak, gyök: ak do-num, szkr. dá-na-m, db-te-m (dos=db tis), eredetileg dd-ti-m, de da-tus, gyök: da; gnb-tus, gnö-men, de co- gni-tus, gyök: gna, ebből: gan ; da-tbr-em, szkr. dd-tdr-am, gör. Sn-zijn-a, eredeti képző tar, itt fokozva tár ; qub-rum, ezen tőtől: quo eredetileg ka stb.

Az u eredetileg —d nem egyéb mint az ő-nak újabb alakja, valamint az o, az a-nak. Ez gyökszók-