Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1865
20 o. lapis (lapid-), comes (comit-),pés (ped-)=novg (nőd-). A hol a í-hangot még más hang előzi meg, ott többnyire a d, t kiesik, p. o. concors (concord-) ferens (ferent[i]). Orrhangon kevés latin szó végződik, p. o. tibicen e h. tibi- cen-s, cornicen, pecten, fámén stb.; a legtöbb ide tartozó szó még az n-et is elveti, p. o. homo (tő eredetileg: hómon-) nátio, virgo stb. A mássalhangzói névragozásnak az t-tőkhöz való hajlama már a nominativusban észre vehető, a mennyiben némely tőalakok mint pl. can- és juven- nominativusokat egészen az i-tök szerint képzik, tehát can-is, juven-is; épen ilyen carnis, ezen tőalaktól: cáron-, és Jovis (nőm ) e h. Jupiter. — Olyan tőalak, mely m-en végződik csak egy van: hiem-s, Enniusnál hiemps. Az Z-en végződő tők az s-et nem veszik föl, p. o. sál, sol, ellenben : áXg ■ az ilyenek : pugil, vigil, mugil, praesul, exsul stb. eredetileg az t-tökhö tartoztak. Az r-en végződök hasonlóképen nem veszik föl az s-et, p. o. pater, mater, fúr stb.; a görögben is csak az aeoli alakban mutatkozik, p. o. gáxagg, yscc, különben itt is kiveszett az s, de a megelőző önhangzó többnyire megnyúlik, p. 0. narrjo (naren-) avTqQ stb. A s-en végződő tők a nominativusi jelzőt azért nem veszik föl, mert ss nem állhatna a szó végén, p. o. arbos e h. arbos-s, cinis e h. cinis-s stb. Nem tekintve az oly alakokat, melyek tisztán hangtani szabályok következtében vesztették el az s-et, és az a-tőkhöz tartozó szókat mint scriba, mensa stb. igen ke- vés oly névmási alakok vannak, melyekben eredetileg s-et fölvenni ne lehetne, p. o. egó—éyá elavult fair, tú= csv ; iste, ipse, ille, qui, híc vagy hic; egészen sajátságosak és homályos eredetűek ezek: hae-c, quae (v. ö. Cors- sen, Kritiscbe Beitrage zűr lateinischen Formenlehre 541—542. lap.). A semleges nemű szók, mint tudva van, csak a nominativus, accusativus és vocativusban bírnak önállósággal, különben a hímnemüekkel egészen megegyeznek. Az o-tőkhöz tartozó semleges nemű szók jelzője m, mely a görögben i’-be megy át, p. o. jugo-m, jugu-m, gör. ^vyó-v, szkr. juga-m, övu-m, gör. <pov, foliu-m, gör- cfvhXo-r, meu-m gör. igó-v. Megegyezni való különösen a névmásokhoz ragasztott d, mely a görögben nyom nélkül elveszett, p. o. id, idem (=id-dem), illud, istud, hoc vagy hoc (=hod-ce), quod, quid (—rí, ebből: t id), aliquid, aliud (=aXXo, ebből: cíXXod), ez utóbbi helyett alid is fordul elé. Minden más semleges nemű szó a nominativust a tőalakkal képzi, a szükséges hangtani szabályok tekintetbe vételével. Az i-tőkhöz tartozó szók a tőbeli i-1 sohasem tartják meg, hanem vagy e-vé változtatják vagy pedig egyenesen kivetik, p. o- maré (mari-), facile (facili-), osse, később os, lacte, később lac, exemplare,később exemplar, animal stb. Az «-töknél feltűnő, bogy a tőbeli u mindig hosszú, p. o. genú=yóvv, pecú—ncöv, cornu, veru stb. A mássalhangzói tőkhöz tartozó szók sokféle csonkulást szenvednek, p. o. lac (lact-)=zyáXa (yáXaxr-), cor (cord ) stb. Az úgynevezett egyvegü adjectivumok és a participiumok a semleges nemet a hímnemmel pótolják, p. o. prudens, ferens, praeceps, concors stb. Az n-en végződő tőalakokhoz gyakran t járult p. o. nomen, e h. noment, gör. ovoga e h. ővogat (tulajdonképen: ovogavr), regimen, s'emen, sanguen stb. Ide sorozhatók az r-en végződő töalakok is, mint: ver, iter, jecur, femur, far (farr-), mely a nominativusban épen úgy van megcsonkulva, mint mel és os,- megjegyezni való pár, melynek többi alakjaiban az a rövid. Számosak végre az os-on, végződő semleges szók, melyekben az önhangzó már korán elhomályosult, p- o. genos—yévog, nemus=régog, corpus stb. b) Pluralis. A többesi nominativus ragja valamint a latin úgy a többi árja nyelvekben is as, melyet még az oly szókban is világosan föl lehet ismerni a hol az megelőző önhangzóval esvén össze, hosszú a-ba ment át, p. o. adzsrás, ebből: adzsra-as; kivételt ezen átalános szabály alól csak a latin és görög a- és o-névragozás szenved, melyekben amennyire eddig biztosan meghatározhatni, a többesi nominativus ragja egy egyszerű i*). *) Miből lett ez az i, arra ne'zve a vélemények nagyon elütnek egymástól. Schleicher (Compendium der verglei- chenden Grammatik, 432. l.J azt hiszi, hogy equí, elavult equei, equeis, equés, equé, equis, ezekből lett: equoe, equoes; ezek pedig ismét ezekből: equoi, equois, eredetileg akva-j-as, a tő as előtt j-vei bővítve, tehát equoi(s)=hmot, equae, elavult equai—ywaii e h. equáis ebből: equd-j-as. Ezen állítását következő elavult, de még eléforduló alakokkal bizonyítja : magistreis, magistrei, magistrés, ploirumé, magistris, magistri, poploe, pilumnoe ; datai, literai. Bopp (Vergl. Gramm. I. 448) azt tanítja, hogy az épen felhozott alakokból nem lehet azt következtetni, hogy az í vagy ei csak az eis megcsonkulása volna; de azért megengedi, hogy a régi latinban a sokkal számosb i és ei-n végződő alakok mellett eis-en végződök is fordulhatnak elé, ámbár ő az ilyen alakokat: ques e h. qui, hisce e b. htee, eis e b. ii, inkább az «-tőkhöz volna hajlandó számítani. Meyer Leo végre (Gedrüngte Yergleichung dér griechischen und lateinischen Declination, 65. lap.) határozottan tagadja, hogy valaha agro-is alakból, a későbbi agrí alak kifejlődhetett volna.
