Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1864
11 A hangnyomat- és hangsúlyról a leglényegesebbeket előadván, következik most már kimutatása annak, hogy a hangsúlyt tágasabb értelemben (hangnyomat, fő és mellékes hangsúly) vevén fel a verselés alapjaul, lehet-e egészen tiszta, szabályos verseket alkotni, s milyen menetüek lesznek azon versek, melyekben a hangsúly szabályszerűen alkalmaztatik V Mindenek előtt vizsgáljuk meg tehát minő hangsúlyos verslábakat lehet a magyar nyelvben előállítani, hogy vizsgálatunk eredményéből azután a verssorokra vonhassunk következtetést. A kétszótagu lábak közül 1) Spondeust (--)*) még mesterséges utón is alig lehet előállítani, mert minden magyar szónak első tagján lévén a főhangsúly, a második szótag általában súlytalan, legyen az akár rövid, akár hosszú, p. ewber, áalász, madár, rózsa st. Spondeusoknak lehetne nevezni legfölebb a két szótagu összetett szavakat, mint : várrom, kézmü, fénykép st. — vagy két egyszótagu szavat együtt, mint : nagy ház, szép kert, jó ló st.; — de mind ezeknél vagy az első, vagy a második szó rendszerint gyengébben hang- súlyoztatik mint a másik, s igy a felhozott példák csak tűrhető spondeust adnak. 2) Pyrr- hichius (ww) egy külön magyar szóban nem képzelhető, mert oly szó, melynek egyik tagja sem birna hangsúlylyal, a magyar nyelvben egyáltalán véve nincs. Szint oly nehéz 3) hangsúlyos j am b u s t (w-) előállítani, mert oly magyar szó, melynek első tagja súlytalan, nem létezik; s igy mesterséges utón legfölebb csak úgy lehet valamely tűrhető jambust képezni, ha egy nemcsak hangsúlyos, hanem határozott hangnyomatu szó elé valamely — hangnyomattal nem biró szócskát teszünk, mely esetben ennek hangsúlya (melylyel minden s/.ó bir) a másiknak erős hangnyomata által gyengíttetik. így jambusok gyanánt állhatnak a következők : mert nincs, ha kér, de lesz, st. —'Szintúgy minden név névelőjével együtt, mint : a lomb, az ér, a fa st. Az eddig említetteknél sokkal könnyebben előállítható 4) a trochaeus (-mely a magyar verselésben a leggyakrabban fordul elő, mert a nyelv természetes rhythmusának leginkább megfelel. így trochaeusnak nevezhető bár mily kéttagú szó, mint : óerek, kovács, ■ araszt, káka, tövén st. — nemkülönben a kéttagú összetett szavak, és gyakran két egytagú szó is együtt; mert, a mint föntebb említettük, az ily esetben az egyik szó, különösen ha a hangnyomat rajta van, a másiknak súlyát mindig gyengíti, p. /óláb, háziul, mért nincs, st. Továbbá két trochaeusból áll a négytagú szavak nagy része, szintúgy sok hattagú szó három trochaeusból — minthogy, a mint már fentebb említettük, az ilyen szavaknál rendszerint minden páratlan szótagon mellékes hangsúly van, p. akaratlan, lörvénytölen, boldogságom, ezerszerte, lovat/o/ni, akaratossága, magyarázatifcépen st. A három szótagu verslábakat már nem szükséges egyenkint vizsgálnunk, mert a mit a spondeus, pyrrhichius és jambus előállításának nehézségeiről mondtunk, mind az természetesen még nagyobb mértékben áll a molossus (----), tribachys (« u «) és anap e s t u s-ra (w w-) nézve. Nem is teszek tehát kísérletet az említett verslábak mesterséges III. *) Egyszer mindenkorra megjegyzem, hogy a n~u jel alatt mindig súlyos szótagot kell úrteni, a <■»“ jel alatt pedig súlytalant, nem hosszút vagy rövidet. 2*
