Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1861
4 Hasonló eltérés mutatkozik, ha az esönapok számát vesszük tekintetbe, mely a fentebb érintett észleletek nyomán a következő: tél. táv. nyár. ősz. évi összeg. Budán 18.5 26.0 25.0 25.6 95.1 nap Bécsben 16.5 28.5 37.3 28.3 110.6 „ Itt is feltűnik a nyári esők túlnyomósága Bécsben, mig Budán az esőnapok száma a tavaszi, nyári és őszi időszakban csak csekély különbséget mutat. A növények tenyészésénél a mérséken kívül a napfény besugárzása (insolatio) s a talajalakzata (configuratio) viseli a főszerepet. A talaj közvetlen befolyása alárendeltebb, inkább csak közvetítőnek lehet mondani, a mennyiben t. i. az egyik földnem könnyebben elmállik, mint a másik s a mennyiben továbbá a nedvességet jobban tartja vagy könnyebben kiadja, közvetlen befolyással csak a mészföld látszik lenni, mely, mint tudva van, egy sajátságos növényzet által van jellemezve, valamint a székes föld is. Az előre bocsátott viszonyok fejtegeiése után áttérünk feladatunk főtárgyára, úgymint Pestmegye virányának geographiai viszonyaira. Osszehasonlitásul ez alkalommal Alsó-Ausztria virányát veendjük, mely legújabban Neilreich „Flora von Nieder-Oesterreich“ cimti jeles munkája által lön kiderítve. Pest megye területe Fényes szerint 191. 4 □ mértföldi e tétetik. Alsó-Ausztria jóval nagyobb, biztos mérések után 359. 9 □ mértföldre terjed. Megyénk nagyobb része a Duna medrének környékéhez tartozik, csak keleten érinti a Tisza medrét, mel} nek sajátságos talajviszonya mélyen behat a rónaság virányára. Alsó-Ausztria flórájára két különös körülmény van túlnyomó befolyással, egyik részén a havasok közel szomszédsága, a másikon Magyarország sajátszerü növényzetének benyomulása. A milyen sajátságos honunk alakzata, mely déli Oroszország s a határos ázsiai tartományok alakzatára emlékeztet, ép oly sajátszerü viránya is. Különös magyar fajok mellett sok keleti növényekben bővelkedik, melyek a tauro-rumeliai flórához tartoznak, s melyek Magyarhonban lelik nyugati határokat. Ezen sajátságos virány délnyugatról az adriai flóra különös fajtáival bővíttetik. A legellenkezőbb természetű vidékek növénynemeinek ezen találkozásából a legtarkább s legeredetibb virány alakult. Honunk alakzatában a hegység és a lapályos föld között nagy mértékben kifejtett ellentét a jellemző. A nagy rónaság, hol a Duna és a Tisza mentiben az ősi elefánt csontjai vannak eltemetve, mint az Ural keleti lejtőjén egész a Lena torkolatáig — a kelet pusztáit ábrázolja. Ezen képet Pest megye híven adja kicsinyben. Egyik oldalon a hegység, a Vértes és a Cserhát messze elágazó csoportjai, másikon a keleti nagy rónaság folytatása. A megye viránya ehezképest két ellenkező typust mutat, melynek egyike a hegyi vidéket, a másik a rónaságot jellemzi. A hegycsoport törzse a pilisi járásban fekszik. Legmagasabb csúcsa a Szántó és Pilis Szt. Kereszt közt meredeken felemelkedő Pilishegy, melynek tengermagassága mintegy 2200 pár. 1. A hegy mészből áll, mely a budai hegyekben túlnyomó. Visegrád és Szt. Endre közt a trachyt uralkodik. Itt ott hatalmas homokkő tömegek emelkednek, p. Vác és Sóskút körül. A Naszád és a váci szőlőhegyek homokkőből állanak, gyakran vastag agyag rétegekkel födve. A Dunafelé a hegyek alacsonyabbak lesznek. Legnevezetesebb csúcsok Buda körül a kecskehegy 1600 pár. lábnyi magassággal, a Jánnsliegy közel 1500 p. 1. A Gellérthegy magassága pontosabb mérések szerint 704 p. 1. Fiume tengerszine fölött. A hegység nagyobb része kopár, erdei rég elpusztultak s pusztáinak folyvást. A fenmaradt erdőség általában tölgyből áll. Legelterjedettebb a Quercus Robur két válfaja, vagy ha akarjuk a két fajta Q. sessiliflóra és Q. pedunculata, Quercus Cerris csak elszórva fordul elő, ritkábban összefüggő erdőt képezvén. A faj különben a mélyebb helyeket kedveli. A bükk napról napra ritkább lesz. A hol erdőket képez, mint p. Pilis Szt. Kereszt körül, ott a hegy éjszaki oldalát boritja. Igen gyakori a gyertyánfa (Carpinus Betulus), mely a tölgyesekben elszórva némely helyütt nagyobb csoportokat képez. A tölgyesek egyhangúsága a legkülönbözőbb fanemek és cserjék vegyiilete által enyhitte- tik. Szép példányokban diszlenek a jávor, szil, hars, kőris, vadkörte, cseresnye, meggy. A csinos Acer ta- taricum a szertelen erdőirtás következtében majdnem egészen eltűnt. Sadler idejében még a Sváb
