Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1861
2 A különféle növénynemek és fajok előfordulása s elosztása általában az éghajlat minőségének tulajdonittatik, mely középmérsékek után Ítéltetik meg. A tényt fölületesen véve tagadni nem lehet. A pálma a tropikus vidékeket jellemzi valamint a fehérlő nyír az észak fagyos éghajlatát. Hogy azonban az éghajlatok jelleme nem fekszik bizonyos középmérsékekben s a növények ezeket nem követik, azt számtalan tapasztalások bizonyitják. Egyenlő középmérsékek mellett az időjárás egészen más lehet. Sok növényekről azt tudjuk, miszerint azok a legellenkezőbb éghajlatok alatt is egyenlőn tenyésznek. Mocsaraink legisme- retesb növényei, névszerint Typha latifolia, Alisma Plantago, Glyceria fluitans s az előhavasi völgyeket lakó Juncus filiformis Uj-Seeland vizenyős helyeit csak úgy borítja mint nálunk. Jáva sziget mélyföldén az egyenlítő forró napsugara alatt a Nasturtium palustre és officinale oly busásan tenyészik mint nálunk Európában, hol a két faj egész Finnlandig terjed. Lepidium perfoliatum, mely nálunk utón útfélen terem, különösen székes földön, nyűgöt felé csak Bécsig terjed, Déleuropában Uj-Castiliában leljük. Az innen keletfelé eső tartományokat mind elkerülvén, a Krimiában tűnik fel ismét, honnan aztán a Tisza székes partjain bujálkodó Lepidium crassifolium társaságában a sibiriai altai hegységig terjed! Hasonló példát még sokat lehetne felhozni. Ebből csak azt látjuk, mikép a növény, dacára annak hogy a talajhoz van kötve, ép oly önálló Organismus, mint akár az állat, mely szintén nem emancipálhatja magát egészen az őt környező természet befolyása alul. A növény lénye e tekintetben eddig igen korlátolt értelemben fogatott fel. A legsűrűbb ligeteket lakó bengáli tigris néha Sibiriáig barangol, a két országot elválasztó óriási hegyláncokon keresztül s csak a minap értesültünk egy igen érdekes uj tényről, hogy t. i. az Afrika erdeiben legelő elefánt néha a legnagyobb hegyekre felmászik 5 egész 6000 1. magasságra. Hogy a növények tenyészése nem függ bizonyos középmérsékektől, azt legvilágosabban mutatják cultural növényeink. Vegyük a szőlőtőkét. A szőlőről azt mondják, miszerint annak sikeres tenyésztése legalá! b is 15.5 R. foknyi közép nyári meleget kíván. Ezen középmérséket Európában sok helyütt találni s mégis csak két kitűnő bortermelő országa van: Francia- és Magyarország. A budai sashegyi szőlők, melyek — mellékesen legyen mondva — a város krónikája szerint a budai határban az elsők valának, a bor- deauxi borral vetélkedő termesztményt adnak s mégis mily nagy különbség mutatkozik a bordeaux-i és a budai mérsék menetében. A következő schema, mely néhány nevezetesb hely évszaki középmér- sékét adja, a dolgot szemlélhetővé fogja tenni. Bordeaux. Buda. Bécs. Majn. Frankfurt. tél 5°.00 R. — 1 °.54 — 0°.16 0°.32 tavasz 10.72 7.64 8.11 7.76 nyár 17.28 15.81 16.03 14.80 ősz 11.28 8.10 8.32 7.84 Itt elég nagy a különbség Bordeaux és Buda közt, különösen a tavaszi és az őszi mérsék- ben, mint a szőlő virágzási és érési idejében, hogy méltán feltünhessék a bordeaux-i és budai borok közt tapasztalt hasonlatosság. Bécs mérséke még kedvezőbbnek látszik a budainál. Azt mondjuk hogy látszik, mivel úgy vélekedünk, miszerint a különbség az (szleleti és számítási módnak leszen tulajdonkép felrovandó. Mahlmann már több ízben figyelmeztetett arra, hogy Bécs mérséke eddig a valódinál mindig magasabbnak vétetett *), de ha egyenlőnek is vesszük a budaival, mégis igen feltűnő marad a nagy különbség, mely az alsó-ausztriai és a közel fekvő soproni és fertői, névszerint a hires rusti borok közt létezik. Mindezekből csak annyit fogunk levonhatni, miszerint az éghajlatok természetét s annak befolyását a növények tenyészésére s elterjedésére közép mérsékek után megítélni nem lehet. Sokkal helyesebb képet nyújtanak a mérsék extremumai. A nappali és éji mérsékek közt fenforgó különbségek mély hatást gyakorolnak a növények fejlődésére. Részletes meteorologiai naplók hiányában itt csak közép havi extremumofcat adhatunk, a mint azok a budai egyetemi csillagdán 20 évi időszakban (1783-tól 88-ig, 1826-tól 1840-ig) jegyeztettek, hozzá adjuk Bécs extremumait Fritsch, a bécsi központi meteorologiai intézet segédjének közlése szerint. *) Monatsberichte d. Gesellsch. für Erdkunde zu Berlin III. p. 110.
