Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1860
15 nyelvtanában * **)) : „Diese in Einzelnheiten mehrfach abgeänderte Aussprache ist zwar keinesweges durchgängig fest begründet; allein sie em- p fielt sich doch durch praktische II e q u e m 1 i c li ke i t(!!!).“ No köszönjük a „11 equemlichkeit“-ot, a mely által azt nyertük, hogy most a legtöbben Árpádot frakk- ban táncoltatják, mint Télfy ur valahol megjegyzé, azaz más szóval élve, valaki nem sokára Bécsben magyar nyelvet fog tanítani valami kigondolt Zoltán korabeli kiejtéssel! — Mit fogunk akkor majd mondani ? Hogy a kiejtésről sokat ne beszéljek, Mull a eh nyelvtanának*) 116-ik s következő lapjaira utalom a szíves olvasót, a hol az Erasmus idejétől keletkezett s már majdnem egy kis könyvtárt képező kiejtési viták literatúrája a lehető legnagyobb gonddal van közölve; olvassa el a ki megakar győződni a helyes kiejtésről, az ott megnevezett mind két pártbeli irók műveit s vegye még hozzá azon szerfelett nyomós indokokat, melyeket Mullach az említett helyen felhoz s meg vagyok győződve, hogy a ki ezt megtette, soha többé nem fog Erasmus tana szerint olvasni, hanem csak ágy a mint maga Erasmus olvasott. Vegyük fontolóra az alanyi igazság mellett a tárgyilagos hasznot, a mely a nem erasmusféle olvasás által tőlünk eléretik. Gondoljuk meg, hogy mennyivel nagyobb kedvvel fog bárki az illető nyelv tanulásához, ha azt évezredeken keresztül fentartottnak s most is élőnek hallja és tapasztalja; gondoljuk meg, hogy a mostan tanítás szerint tanítványaink a hat évig tartó görög nyelv fáradságos tanulása után, ha kilépnek a gymnasiumból még az említett István királyunk által kiállított oklevél elolvasására sem fognak bírni képességgel, miután a helyesírás szabályai benne elhanyagolvák s csak is a hangzásból ismerünk a legtöbb szóra; gondoljuk meg, hogy annyi kínlódás után a nálunk is számosán találkozó görögökkel egy szót sem válthatnak, holott azoknak nyelve, ha a végzett jelen időtől (ki- vévén a szenvedő végzett jelen igenevét), az óhajtó módtól és a kettős számtól eltekintünk, a mely említett mód már az uj szövetségben is a ritkaságok közé tartozik, a kettős szám pedig épen nem lordul elő, s némi említésre is alig méltó csekélységet figyelembe nem veszünk, ta- gadhatlanul s megcáfolhatlanul a régi görög nyelv, ha csak valaki föl nem teszi magában, hogy ezt ha elhitetné is, még sem akarja elhinni, mert sok ember véleményével ellenkezésbe jöhetne. Az egyik álláspont tehát, melyet múltúnk, földrajzi helyzetünk, a görögökkel való érintkezésünk és az i g a z s á g érdekében okvetlen el kell foglalnunk eme szavakba foglalható: Elismerjük, hogy a görög kiejtés különböző korszakokban és különböző helyeken némi változáson ment át, csakhogy sehol és soha Eras, mus tana szerint azon nemzet által nem ejtetett k i, m in daz ónál t al reánk nézve igen fontos okokból (mint föntebb láttuk) k öz é p t an o d áin k b an a görög nyelvet úgy fogjuk kiejteni, a mint azt a most élő görögök ejtik s velük tartva ejtetik Francziaország valamennyi iskoláiban és Belgium és Angol hon tanodáinak mondhatjuk majdnem három negyedében. Igen, tisztelt tanférfiak, ejtsük a görög nyelvet úgy, a mint azt ejteni kell s akkor a régi klasszikusok műveiben levő szellem belehelésén kívül a praktikus életnek is tanultunk, a nélkül, hogy amaz csak valamit is szenvedett volna ez által, sőt inkább gyarapodott, mert az *) Gr. Sprachlehre f. Schulen, 3-ten Ausg. Berlin 1848. 13-ik 1. **) Gramm. d. Griech. Vulgarsprache v. Mullach, Berlin 1856.
