Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1918-1919

II. Iskolánk az 1918-19. és 1919-20. tanévben

6

Ilona tanárnő, Futó Mária tornatanítónöt pedig Francz Valéria tornatanítónőj elölt helyettesítette.

Hivatalos látogatások egyházi részről többször voltak; dr. Darányi Gyula igazgatótanácsi elnök, dr. Szilassy Aladár aielnök és Kosa Zsigmond igazgatótanácsi tag mindkét tanévben meghallgatták intézetünkben a tanítást és melegen érdeklődtek a nevelés iránya s a tanítás eredménye iránt; állami részről dr. Pintér Jenő tankerületi főigazgató látogatta meg több ízben az iskolánkat s elismerésének adott kifejezést a látottak felett, majd a látogatás befejeztével tartott bizalmas értekezleten értékes és hasznos tanácsokat adott a tanári testületnek.

Ünnepélyeket a múlt iskolaévben nem rendeztünk, csak a tanítás keretében emlékeztünk meg a korszakalkotó eseményekről, egyedül márc. 15-én rendeztünk hazafias emlékünnepet, de már a tanév végén minden búcsú nélkül, a jövő siralmas képét látva magunk előtt, váltunk el egymástól. Az 1919—20. tanévben

1. cktóber 6-án volt gyászünnepélyünk; 2. október 31-én Takaró Géza vallástanár ismertette a nagy nap jelentőségét; 3. március 15-én hazafias ünnepet; 4. áprilisban pedig a hadifoglyok javára matinét rendeztünk, mindkét alkalommal dr. Ványi Ferenc történelemtanár tartotta az ünnepi beszédet; 5. június 22-én a záróünnepélyen dr. Majomé Kenessey Anna igazgató fejtegette a munka fontosságát emberi és társadalmi szempontból s buzdította az ifjúságot kötelességeik teljesítésére.

Jótékonyságot több ízben gyakoroltak növendékeink: a) varrtak még 1918 őszén 12 inget a Vöröskereszt javára; b) a vaggorilakók részére adtak 701 K 13 fillért és 12 drb ruhaneműt; c) a hadifoglyok hazaszállítására rendezett matinén jegyek árából és felülíízetésből befolyt 1152 korona; d) kinai misszionáriusnőnek adtak a tanulók 100 koronát, ezenkívül volt több, alkalmi apróbb gyűjtés.

Szertárak, könyvtárak értéke lényegesen nem változott, a mostani nehéz viszonyok között újabb beszerzéseket nem igen eszközölhettünk.

Nevezetes mozzanat iskolánk életében az, hogy a fenntartó testületek elhatározták a felső leányiskolának fokozatosan, évről-évre leánygimnáziummá való átszervezését, miután a fennforgó körülmények ez átszervezést feltétlenül szükségessé teszik.