Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1916
Az 1916-17. iskolaév történetének főbb adatai
Károly, Szilassy Aladár, dr. Szőts Farkas alelnök, dr. Vámossy László, dr. Majomé Kenessey Anna igazgató, dr. Ványi Ferenc,, dr. Weber Arthur. A vallásos nevelésről. Az intézetnek, mint a református egyház intézményének, egyik főcélja, hogy növendékeit, amennyiben a protestáns, közelebbről a református egyház kötelékébe tartoznak, egyházuknak meggyőződésben öntudatos, hitéletben buzgó és munkásságban lelkes tagjaivá nevelje. Nagy súlyt helyezünk azért arra, hogy elsősorban a rendes vallásoktatásnak ne csak a „tantárgy“ jelentősége legyen a növendékek számára, hanem alakító és megnyerő hatással legyen valóságos életükre. Ezt a célt szolgáltuk azzal is a hittanórák keretén belül, hogy a rendes tananyag mellett mennél nagyobb mértékben igyekeztünk növendékeinkkel közvetlenül megismertetni és megkedveltetni a Bibliát, mint a személyes hitélet tápláló forrását. Ugyancsak gondosan ápoltuk a buzgóságnak másik nagy erőforiását: az éneket is, nagyszámú zsoltáron kívül más, újabb keletű vallási énekek tanításával. Arra, hogy a megismert igazságokat mindennapi életükbe átvigyék, a mindennapi intézeti áhítatok adnak ösztönzést növendékeinknek. Munkára indulás előtt reggelenként összegyűl az intézet egész ifjúsága, hogy tanáraival együtt énekkel, a szentírás hallgatásával és imádsággal emelje fel szívét Istenhez. Ugyanígy minden nap munkáját — a bennlakók számára — rövid áhitat zárja be. Avégből, hogy egyéni vallásos életüknek a hívek nagy közösségével való összetartozását megtanulják érezni és ápolni, a rendszeres templomlátogatásra szoktattuk növendékeinket. A „kimenő“- vasárnapokon, amikor nehézségbe ütközött az intézetnek testületi részvétele a nyilvános templomi istentiszteleteken, a vallástanár bent az intézetben külön istentiszteletet tartott. Október 31 -ét szépen sikerült reformációi emlékünnepéllyel ünnepeltük meg, mely gazdag programmjával és a nagyközönség részéről megnyilvánult lelkes érdeklődéssel egyaránt alkalmas volt arra, hogy a lelkekbe vésse a protestáns egyházak születésnapjá- - nak fontosságát. De nemcsak a múlt dicsősége iránt igyekeztünk az érzéket kifejleszteni. Törekedtünk arra is, hogy növendékeink megismer8