Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1914

A szülői ház és az iskola

A szülői ház és az iskola.

A tanítás és nevelés egyesítése az internátus kötelessége; az ez irányban való működés azonban céltudatos s eredményes csak akkor lehet, ha a tanítónak s nevelőnek — a gyermek érdekét tartva szem előtt — a szülő segítségére siet, egyik a másikat kiegészíti, támogatja, a megkezdett munkát a tanító ott folytatja, ahol a szülő elhagyta, s a szülő betetőzi azt a munkát, amit a tanító éveken át öntudatosan s célirányosan alapozott és épített.

Az egyéni nevelés és sikeres tanítás két elengedhetetlen feltétele, hogy először a gyermek lelki tulajdonságai, képességei, gyarlóságai és hibái felől a tanári kart az átadáskor tájékoztassák, másodszor, hogy viszont a szülő a tanári karnak a megfigyelés és megismerés alapján a gyermekről alkotott elfogulatlan véleményét szívesen és érzékenykedés nélkül vegye. Szomorúan tapasztaljuk azonban, hogy éppen a legintelligensebb szülők s a legszeretőbb anyák igen sok esetben a szülői rajongástól vezéreltetve, határozottan megnehezítik munkánkat, szinte lehetetlenné teszik, hogy gyermekükkel azt az eredményt érjük el, amit lelkiismeretes működésűnkkel — a gyermek jövő boldogságát tűzvén ki célul — elérhetnénk.

Igen sok szülő takarja, elhallgatja előttünk gyermeke apró hibáit, gyarlóságait, miket pedig előre ismerve, könnyen lenyeshetnénk, csiszolhatnánk. Tény, hogy idővel felfedezzük azokat mi is, de a gyermek szenvedi meg a félreismerést, amit a szülő nyílt felvilágosítása megakadályozhatott volna.

A legkomolyabban elítélendő a szülőktől ismételten — és sajnos sok esetben a növendék jelenlétében — hangoztatott ama kijelentés: „Gyermekünkből tudóst nevelni nem kívánunk, a tanítás mellékes, a nevelés a fő“. Ne felejtsék el az igen tisztelt szülők, hogy a mai társadalom rendkívül sok igényt formál a nővel szemben, gyermekük a társadalomban szerepelni, vezetni lesz- 33 %