Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1914
Az 1914-15. iskolaév történetének főbb adatai
átvigyék, a mindennapi intézeti áhítatok adnak ösztönzést növendékeinknek. Munkára indulás előtt reggelenként összegyűl az intézet egész ifjúsága, hogy tanáraival együtt énekkel, a szentírás hallgatásával és imádsággal emelje fel szívét Istenhez. Ugyanígy minden nap munkáját — a bennlakók számára — rövid áhítat zárja be. Avégből, hogy egyéni vallásos életüknek a hívek nagy közösségével való összetartozását megtanulják érezni és ápolni, a rendszeres templomlátogatásra szoktattuk növendékeinket. A „kimenő“- vasárnapokon, amikor nehézségbe ütközött az intézetnek testületi részvétele a nyilvános templomi istentiszteleteken, a vallástanár bent az intézetben külön istentiszteletet tartott. Október 31-ét szépen sikerült reformációi emlékünnepéllyel ünnepeltük meg, mely gazdag programmjával és a nagyközönség részéről megnyilvánult lelkes érdeklődéssel egyaránt alkalmas volt arra, hogy a lelkekbe vésse a protestáns egyházak születésnapjának fontosságát. De nemcsak a múlt dicsősége iránt igyekeztünk az érzéket kifejleszteni. Törekedtünk arra is, hogy növendékeink megismerkedjenek azokkal a belmissziói mozgalmakkal, melyek egyházi életünk jövője szempontjából oly rendkívüli fontosságúak. A fővárosi belmissziói egyesületek rendezte ünnepélyeken, estélyeken, * előadásokon gyakran látható volt iskolánk növendékeinek egy-egy népes csoportja. Ez esztendőben 7 növendékünk lépett be a konfirmáció által a református egyház teljes jogú tagjainak sorába. Előkészületet erre magában az intézetben nyertek. « 15 3*
