Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1913
A francia nyelv tanításáról
szóban elvégzett gyakorlatok: mondatok végigragozása, számnak, időnek, személyeknek változtatása, majd később mondatátalakítások, összevonások, kibővítések, kiegészítések. Majd francia kérdésekre feleletek. S végül a reproduktiója valamelyik rövid kis elbeszélésnek vagy leírásnak. Természetesen mindig csak a már elsajátított szókincs és nyelvtani tudás alapján. A thémet vagyis a franciára fordítást az alsó és középső fokon nem igen használjuk — még a felső fokon sem nagyon —, mert hiszen nagyon valószínű, hogy a dolgozatok szóról szóra meg fognak egymással egyezni. Legfölebb mint úgynevezett extemporalek-at vehetjük igénybe, vagyis az osztályban történő rögtönös fordítást. S itt a fő, hogy kellőleg elő legyenek készítve s hogy a tárgyalt anyagból vétessenek. A különböző gyakorlatok között a tollbamondás jut mind nagyobb térhez: nemcsak a helyesírási, de a nyelvtani és általános nyelvi tudás ellenőrzéséül. Sokan azonban ellenzik, mint nagyon könnyű és időrabló gyakorlatot. Középső fokon azután a reproduktió lesz a gyakoribb, még pedig különböző alakjában: olvasott és félretett szöveget reprodukálunk, vagy többször elolvasott és szóval már elmondott szöveget, vagy valamely magyarul is ismert szöveget, amit már szintén elmondottunk és megbeszéltünk franciául. Fel kell vennünk gyakorlataink közé a levelet. De itt nagyon ügyeljünk a természetességre, világosságra és szabatosságra. Legjobban járunk el, ha sok levelet olvastatunk, még üzleti leveleket is s a levelek közül jó egynéhányat könyv nélkül is megtaníttatunk. Természetesen a szabadabb dolgozatoknál a tanárnak a javítás sokkal több fáradságába kerül, kivált, ha nemcsak a nyelvtaniakra vigyáz, de a stílusképzés legelemibb, legkezdetlegesebb szabályaira is. Ezek a szabadabb tételek ne legyenek nagyon nehezek; ne felejtsük el, hogy tanítványainknak még anyanyelvi stílusa is bizonytalan és ingadozó, hát még az idegennyelvi! Nagyon szükséges itt is a gondos előkészítés. Tárgyuk szerint a következő tételekről lehet nagyobbára szó: az olvasott szöveg tartalmának reproduktiója, az olvasmánynak bizonyos szempontból való megvilágítása, a tartalmi elemzés, egyes önállóbb képnek vagy jellemvonásoknak összeállítása, a hazai és 14
