Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1912

Önismeret. Türelem.

ilyen magyar hölgy volt, a jelen sem szűkölködik nélkülök, de hogy a jövőben még több legyen hozzája hasonló, az minden magyarnak kívánsága, mert az kétségtelen, hogy a nemzet közboldogulása jórészben leányainak emelkedett gondolkodásától, szorgalmától, szelíd vidámságától, szóval okosságától függ. De hadd mutassa be a tábornok az ő édesanyját. „Egész lénye“, mondja a kegyeletes visszaemlékezés hangján Perczel, „odaáldozó; éjjel-nappal családján függött a szeme, munkássága épp oly ernyedetlen vala, mint szere- tete. A dajkaszobában vagy konyhában éppen olyan maradt, mint a társalgószobában. Mikor Ferdinánd herceg vezeté karján az ebédlő- asztalhoz, ugyanaz maradt, ami volt akkor, amidőn . . . font, gyertyát öntött, vajat köpült, gyümölcsöt aszalt és ruhákat foltozgatott. Leírhatatlan vala, midőn imádkozni tanítá gyermekeit, türelmes, midőn kötni, varrni tanítá leányait, kedélyes, ha valamit mesélt.“

Ne csak a képnek a bája ragadja meg figyelmünket, hanem gondoljunk arra is, hogy minden jellembeli derekasság állandósítása ez önuralomtól és attól függ, mennyire tudjuk a nemesebb indulatokat állandó gyakorlat útján egyszersmindenkorra megszerezni. Mikor a zeneművész játékát élvezzük, nem kerülheti ki a figyelmet az önmegtagadó munka, amibe az az ügyesség került. Ajándékba semmit nem kapunk, ami szép, sokba kerül. Mikor egy énekesnek énekét dicsérték, mondván: milyen könnyen énekel, így felelt elgondolkozva: „Ha önök tudnák, mibe került nekem ez a könnyűség!“ Azt a képet, amelyet Perczel Mór elénk tár, alkalmasan kiegészíthetné esetleg annak a derék magyar asszonynak naplója: meglátnék benne, hogyan ébredt fel lelkében a virtusnak sze- retete s mennyi gonddal tördelte le magáról a közönségest, a darabosságot, hogyan ápolta magában a vallásosságnak és szeretetnek tüzét avatott kezekkel és nagy türelemmel.

Ha Perczel Mór édesanyját nem kísérhetjük is el az önképzésnek útján, amíg eljutott odáig, hogy mindent „ékesen és szép renddel“ tudott elintézni, más kiváló hölgyek feljegyzései segélyünkre vannak. Gróf Brunswick Teréznek érdemei ismeretesek: az első kisdedóvó-intézetnek (Budán) és azonkívül mintegy nyolcvan kisdedóvónak a megalapítója. De itt nem ezek ragadják meg a figyelmet, hanem az, hogyan készül az életre. Úgy megtelíti szívét nemes érzésekkel, hogy a nemteleneknek abban hely nem jut. Jókor megszabja életének irányát: „Teréz minden gazdagságát önmagában fogja találni. Komolysággal párosult nyájasság honoland külsején; egész valója tiszta, mind az, ami környezi, mind az, amit tesz.

ki

9