Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1921

I. Iskolánk múltja

8 kel nyitottuk meg; tanár és növendék most már megszakítás nélkül az egész tanéven át lelkesen munkálkodott, az önképzőkör tagjai szinte meglepő sike­reket mutattak fel, a május 6.-án rendezett nagyszabású iskolai ünnepély pedig erkölcsi és anyagi tekintetben fényes eredménnyel (majdnem 100 ezer korona tiszta jövedelem) végződött. A lefolyt tanév alatt foglalta el közbizalomból hivatalát főt. Ravasz László püspök úr, kiben intézetünk lelkes támogatót, diadalmas vezért nyert. Alapos a reménységünk, hogy jövő nagy terveink az ő erőteljes irányítása mel­lett sikeres megoldást fognak nyerni. A 15 év krónikája nem volna teljes, ha hálás köszönetét nem monda­nánk a nagym. vallás- és közokt. minisztérium mindig tapasztalt jóindulatáért és dr. Pintér Jenő tankerületi főigazgató úrnak iskolánk iránt mindig tanúsí­tott meleg rokonszenvéért. Minden tekintetben nyugodtan, bizalommal tekinthetnénk a jövő elé, intézetünk további fejlődése^ a növendékeknek szellemi és erkölcsi előre hala­dása a jelenlegi, fáradhatatlan, minden áldozatra kész, lelkiismeretes tantes­tület és az intézet nagy érdekeit felkaroló bölcs igazgatótanács -vezetése, mellett évtizedekre biztosítva lenne, ha ólomsúllyal nem nehezednék reánk állandóan az a kérdés: hova helyezzük a tanulni vágyó, fiatal gyermeksereget? — Osztá­lyaink 15—20 növendék befogadására alkalmasak, holott mindegyikbe 45—50 szorgalmas tanuló jelentkezik. Fájó szívvel, mélységes elkeseredéssel kell visszautasítanunk a benn­lakásra jelentkező vidéki leánykákat, hiszen csak 32-nek nyújthatunk otthont. Protestáns nőnevelésünk nagy hátrányára lenne, ha erőnket megfeszítve az új iskolaépület felállításáról sürgősen nem gondoskodunk.- Az internátusból kellene évente 30—40 mélyérzésű, erős hitű magyar nőt kiboosátanunk, hogy megnemesedjék családi, egyházi és társadalmi életünk. Igazi református nőket, kik átértenék azt a felséges hivatást, melyre a gondviselés őket ki­jelölte. E nagy cél érdekében hivó szóval fordulunk a református társadalomhoz, s hisszük, hogy szavunk mindenütt megértő telkekre és bőkezű adakozókra fog találni! Nekünk —• a Baár-Madas református leánygimnázium tanári testületé­nek — mint a lefolyt 15 év alatt — ezután is az lesz a főtörekvésünk, hogy az intézetből kikerült leánykák vallása mély és megingathatatlan, tudása biztos, erkölcse, jellemé szilárd legyen. Semmi kétségünk, hogy nemes hivatásunk teljesítése közben velünk lesz az Isten segedelme, az- igazgatótanács böl­csessége, a református társadalom nagylelkűsége s akkor iskolánk fejlődésének legmagasabb fokát eléri s a magyar nemzeti nőnevelés egyik törhetetlen bás­tyája lesz. Ügy legyen! • >

Next

/
Thumbnails
Contents