Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1921
I. Iskolánk múltja
4 nemzeti és társadalmi követelményeinek az észrevevésében, sem eléggé munkásak és áldozatra készek a kálvinizmus nagy erejének, kiváló érdemének: a nevelés és tanítás ügyének továbbfejlesztésében. Más gondok, törekvések, küzdelmek foglalták le egyiházi közéletünk tevékenységét. Annál nagyobb az érdeme dunamelléki egyházkerületünk ama valóban kiváló férfiainak, kik az általános felfogáson jóval felülemelkedő, jövőbe látó lélekkel nemcsak hogy középfokú református iskola alapítására, — de épen leánynevelésünket szolgáló ilynemű iskola alapítására gondoltak! Igaz ugyan, hogy e téren mutatkozott legnagyobb hátramaradottságunk, de e téren érezhettük alkotni akarásunk legnagyobb hiányát is, mintha eddig, szükségesnek sem tartották volna református leánynevelésünk megépítését. Ezek az előrelátó bölcs vezetők nemes elhatározással az 1907. évben megvetették a mai Baár-Madas reform, leánygimn. alapját. Szándékuk pedig, amely fölfelé s előre törő útjokat megvilágította, nem merült ki egy, az általános szükségletet kielégítő intézet gondolatában, hanem olyan leányközépiskola létesítését óhajtották, amely a legmagasabb középfokú oktatás mellett olyan magasszintü nemzeti és vallásos nevelésben is részesítse növendékeit, amely társadalmunk legmesszebb menő kívánalmainak is megfelel, amilyen iskola hiánya folytán a református szülők kénytelenek voltak más felekezetek nevelőintézeteit felkeresni, ahol aztán gyermekeik gyakran az áttórítés veszélyének voltak kitéve, vagy legalább is nem részesültek magyar ref. szellemű valláserkölcsi nevelésben. Ennek a hátrányos és a későbbi nemzedékekre is károsan kiható állapotnak a református társadalomra nézve üdvös megváltoztatása s a belőle származó bajok elhárítása volt tehát céljuk az iskola létrehozásán munkálkodó férfiaknak, mivelhogy tisztán látó lelkűk előtt éles világításban ragyogott az az igazság, hogy oly nőkre van szükségünk, kiknek buzgósága, hite nem marad meg a gyermekkor szunnyadó hiténél, hanem fejlődik s erősödik egy életen keresztül, mert csak így lesz valóban osztályosa a férfi életének s tényezője magának a nemzet s az emberiség fejlődésének. E belátásnak köszönhető, hogy kerületünk főgondnokának, dr. Darányi Ignác őnagyméltóságának nemes buzdítására néhai Baár János budapesti polgár az 1892. évben egy Budapesten, vagy vidékén felállítandó s az alapító Baár János nevét viselő, internátussal egybekapcsolt református felsőbb leány - nevelő-intézet céljaira akkor 600 ezer korona tőke-értéket meghaladó s az idő szerint évente mintegy 20 ezer koronát jövedelmező alapítványt tett, néhai Madas Károly földbirtokos, budapesti lakos pedig 1895. március 31.-én alkotott végTendeletében ugyancsak egy Budapesten, vagy Pestmegyében létesítendő „református felsőbb leánynevelöintézet“-re, esetleg a budapesti egyház- község által felállítandó hasonló intézet fejlesztésére és emelésére a dunamelléki reform, egyházkerületre hagyományozott vagyona felerészének jövedelmét rendelte, mely felerész évi jövedelme akkor mintegy 10 ezer korona volt. Ezen előzmények után arra való tekintettel, hogy Jcülön-lcülön még egyik alapítványnak sem volt 1907-ben annyi jövedelme, melyből egy felsőbb leány- nevelő-intézet felállítható és fenntartható lett volna, másfelől pedig, hogy egy ilyen intézet felállítása immár elodázhatlanul szükségessé vált: a két alapít- - vány tulajdonosai amellett foglaltak állást, hogy a két hasoncélú alapítványból közös erővel létesítsék Budapesten, s az e célra szolgáló alapítványok évi jövedelmeinek terhére közös költségen tartsák fenn az internátussal egybekapcsolt 6 osztályú református felsőbb leányiskolát és nevelőintézetet.
