I. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1915
II. Adatok az iskolai év történetéhez
12 tesz eleget háborús kötelességeinek Az iskola feladatai is megnövekedtek. Meg kell edzenünk az ifjúság lelkét, hogy a sors legnagyobb viharaival is dacolhasson. Olyan embereket kell nevelnünk, kik a Gondviselésbe vetett hittel, bátor szívvel, biztos tudással, fegyelmezett elmével, szilárd jellemmel és felebaráti szeretet érzésével lelkűkben küzdjék végig az élet harcait. Hogy kemények legyenek a sors csapásainak eltűrésében, de melegszívűek egymás iránt és fogékonyak az élet nemesebb örömeinek élvezésére. Kétszeres gonddal kell nevelnünk a leánygyermeket, kit óvnunk kell attól, hogy az életküzdelmek folytonosságában lelke meg ne keményedjék, de megőrizze a családi életet boldoggá tevő meleg derűjét. Szóval, hogy nő maradjon a szó legnemesebb értelmében. Szív — és jellemképzés, vallásosság, honszeretet a végcél, mely felé a szülőkkel egyetértőén nevelő és tanító munkásságunkkal teljes erőnkből törekedtünk. Az ember vezére a hit, mely a kétségbeesés örvényeitől megóvja. E nehéz időkben is ez tartja fenn erőnket, ez emeli fel a háborús gondok sújtotta lelkünket. Most is nagy figyelmet fordítottunk növendékeink vallásos nevelésére. Hisz a vallásos érzés ápolása intézetünk régi nemes tradíciója. A római katholikus növendékek minden vasár- és ünnepnapon — a karácsonyi és húsvéti ünnepek kivételével — szent beszédet hallgattak az intézet rajztermében, majd az igazgató, a tantestület egy-egy nőtagja és a vallástanár vezetése mellett a budavári koronázó templomba vonultak, hol szent misét hallgattak. Az áhitat legközvetlenebb megnyilatkozása a zene, melynek szárnyán a lélek Istenhez száll. Arra is törekedtünk tehát, hogy a vallásos érzés a zenei nevelés által is erősbödjék. Mise alatt az intézet igazgatója által szervezett énekkar Bőhm Gyuláné énektanítónő vezetésével, négyszólamú karban, orgona
