V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium, Budapest, 1914

I. Az 1914-1915. tanév története

4

séklete s nemzeti múltúnkon lelkesültsége, Eötvös alapos tudása, Kossuth lelkesültsége, Deák bölcsesége küzdenek ott halálmegvetéssel harcoló sorainkban. Avagy nem erről tesznek-e fényes tanúságot a nép lelke érzésének s egész gondolatának kifejezői: a napjainkban katonáink ajkán született harci dalaink? — És ez a magyar tanítóság érdeme.

Igaz a szó és ma a fiaink csataviadalának fájdalomkacagása között még fájdalmasabb, mint maga az igaz valóság.

A magyar nemzeti aspirációk rügybefakadása a magyar tanítóság hazafias munkájának az eredménye s nem a politikusoké.

A visszaemlékezés jóleső érzésével nyílvánítjuk ki, hogy e munkából mi magunk is a jutalom minden számító reménysége nélkül magyar kötelességtudással kivettük a részünket. Iskolánk mindig élén állott az agitáló, a küzdő lelkesedésben, nem egyszer vezérszerepet víve szóval, írással, tanítási módszerben egyaránt.

Ez az eszmepélda s ez a példatudat lelkesítette, serkentette, vezette mai tanári karunk mindegyik tagját, e nagy év terhesebb s fokozotabb munkájában is.

Hiszen az emberi ravaszul számító önzés pokla minden tarajos viperájával szakadt nemzetünkre, megakasztva tudományművelési s emberfejlesztő munkánkat, mielőtt még az iskolai évet szeptember 15-én megnyitottuk a VI. kerületi áll. főreáliskola tantermeiben. A mi iskolánkat ugyanis hadi célokra foglalta volt le a hadügyi kormány. A nmsg. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak Főigazgatónk fáradhatatlan tevékenysége igénybevételével végre sikerült a két V. kerületi középiskola számára egy intézetet felszabadítani s a míveltség munkáját abban biztosítani. Ez a mi intézetünk lett. így a két középiskola az egész tanév folyamán a mi főgimnáziumunkban kapott elhelyezést. A délelőtti órákban a rendesnél kevesebb óraszámban a saját növendékeink jártak intézetünkbe, a délutáni órákban az V. kér. állami főreáliskoláé.

Munkánk megfogyatkozott tanárlétszámmal kezdődött. A mozgósítás első napjaiban már szolgálattételre hívták be Csorba Károly, Haszler Károly, dr. Marczinkó Ferenc tanártársainkat, később Schmiedt Alajos tanártársunkat, akik közül Csorba és dr. Marczinkó külső, Haszler és Schmiedt belső szolgálatra kaptak beosztást. Nemcsak a tanári testület tagjai közül, hanem a növendékek sorából is többen részt- vesznek élet-halálharcunkban. A lelkesedés két VIII. osztályú tanulónkat még a tél folyamán önkéntes jelentkezésre késztetett. Mikor pedig tavasszal az 1895. és 1896. évi korosztályokat rendelték népfelkelői szemlére, felsőbb osztályainkból többen állottak elő és a bemutató szemlén jelentkező tanulóink legnagyobb részét fegyveres szolgálatra alkalmasoknak találták. Közülök többen már meg is kezdték szolgálatukat. Kivette köteles részét a tanárkarunk a jótékonyság és jótékony