V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium, Budapest, 1911

Dr. Wagner Alajos

középiskolánál van tanárjelölt. Az ily módon hozzánk is beosztott tanárjelöltek tanítását nagy kedvvel és igen gyakran hallgatta meg s az e látogatásokon szerzett tapasztalatait utólagosan — hetenkint egy órában — külön megbeszélte velük. Ugyanakkor megismertette őket a középiskolai törvénnyel, a tanítás tervével s a reá vonatkozó «utasítások»-kai s fejtegette a tanárjelölteknek szaktárgyaik metódusát.

Az ellenőrző és osztályozó értekezleteken Wagner kifogyhatatlan volt azon enyhítő körülmények felsorolásában, melyekkel a gyermekeket a megrovásoktól vagy az elégtelen osztályzatoktól megmenthette. A tanulók is csakhamar felismerték jó szívét és nemcsak iskolai, hanem még privát ügyeikben is a legnagyobb bizalommal és szinte fiúi szeretettel keresték fel őt. A szegényeknek a segélyegyesülettől, vagy valamely régi gazdagabb tanítványától gyűjtötte össze a tandíjat, a ruhára valót; az iskolai könyveket a kiadóktól és akárhányszor megesett, hogy tanítványának, kinek kalapja az iskolában elveszett, ő adta oda a magáét.

Az iskolai ünnepeken rendesen ő maga mondta az ünnepi beszédet s bár hangja nélkülözi a színpadias szónoki hatáshoz szükséges erőt, szívből fakadó s szívhez szóló szép, lelkesítő szavaival tanítványait mindig mélyen megindította.

Wagner intenzív s mélyen szántó munkáját a felettes hatóság is mindenkor elismerte. Intézetünk jegyzőkönyve tanúskodik róla. hogy a tankerületi főigazgató dr. Erődi Béla a főigazgatói értekezleteken — néha még a múlttal is szembeállítva a jelentmindig a legelisme- rőbb szavakkal honorálta az igazgató működését. Továbbá 1903-ban Wagner tanári működésének 30 éves évfordulóján úgy a tankerületi főigazgató mint a mindenre kiterjedő figyelmű akkori vall. és közoktatásügyi miniszter, dr. Wlassics Gyula a legkitüntetőbb sorok kíséretében fejezik ki megelégedésüket. Wlassics többek között a következőket írta: «Három évtizeden át híven teljesíteni a kötelességet e nehéz pályán — már magában véve elismerésre méltó; de különös elismerést érdemel az olyan férfiú, mint igen tisztelt Igazgató úr, aki a kötelességszerű buzgalmon túl, minden erejét, minden tettét és gondolatát a tanügynek szentelte, aki sohasem ismerte a fáradságot és aki a nemes öntudaton kívül egyéb jutalmat sohasem keresett.» Végre az elismerés tettekben is nyilvánult, midőn az 1908. évi okt. hó 28-án Apponyi Albert gróf előterjesztésére Ő Felsége Wagnert a