II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1921

Dr. Cserey Adolf

8

„Székelyföld“ című munkáját, mely angolul is megjelent. Szűkebb hazájának, kincses Erdélyországnak ezen mesteri leírása a magyar tájleirások valóságos ékessége.

Rajongó hazaszerete, fajunk erejébe vetett hite, mely új és maradandó alkotásokra teszi képessé az akarattól áthatott magyart, különösen ott ragyog írásaiban, ahol az alkotó magyar géniusznak hódol. (A magyarság ereje. Budapest, 1915.)

A tankönyvirodalom terén elért hírnevét, e téren való nagy termékenysége mellett azoknak a kitűnő munkáknak köszönheti, amelyekkel egyaránt nagyszerűen alkalmazkodik úgy a tanítás igényeihez, mint a tanulók értelmi színvonalához. Első volt, ki a magyar iskoláknak módszeres kémiai tankönyveket adott. Kémiai és ásványtani tankönyvei számos kiadásban jelentek meg s az ország mindenféle iskolájában közhasználatban vannak.

Hankó Vilmos ritka termékenységű írói munkáját mindennél jobban terjedelme jellemzi: több mint ICO kötet, több mint 300 füzet, több mint ezer, lapokban, folyóiratokban megjelent értekezést írt.

Természetes, hogy ily hatalmas tudományos, kulturális és közérdekű tevékenység nem maradhatott a múltban sem elismerés nélkül. Valamennyinek részletes felsorolása nem igen maradna e sorok terjedelme mögött. A már említetteken kívül legyen elég csak néhányra reámutatnom. A kémiai oktatás szakfelügyelője, címzetes középiskolai igazgató, bizottságok szaktanácsadója stb. — A királyi elismerésen kívül, melyhez balneológiái érdemeiért jutott, kiállításokon úgy itthon, mint külföldön (London, Páris, Drezda) többször kapott kiállított gyűjteményeiért, közreműködéséért kitüntetést. (Díszoklevél, arany, ezüst és bronz érmek.)

A magyar tudományos akadémia fejlődésében véghezvitt munkájának babérága, hogy a legnagyobb magyar kémikusnak, Than Károlynak „Die Entwicklung der wissenschaftlichen Chemie in Ungarn“ című munkájában (Diegart: Beiträge aus der Geschichte der Chemie című müvében) több helyen találkozunk nevével.

Mint ember erényeiért a legszebb kitüntetést a Mindenhatótól nyerte, végtelen szerénységében. Grabovszky Camill.

Dr. Cserey Adolf.

Dr. Cserey Adolf 1851 okt. 28-án született Besztercebányán. Középiskolai tanulmányait Besztercebányán kezdte (1—IV. oszt.), majd Egerben (V—Vili. oszt.) végezte be, ahol 1872-ben tett érettségi vizsgálatot. Tanári oklevelet 1877-ben nyert Budapesten a természetrajzból s chemiából, majd a budapesti tudományegyetem 1881-ben bölcsészetdoktorrá avatta. Később külföldön is végzett tanulmányokat. Kétízben 1 — 1 szemeszteren hallgatta Strassburgert, a bonni egyetem kiváló botanikus tanárát s annak legkiválóbb tanítványa volt.

Tanári működését 1876-ban kezdte meg Pécsett a cisztercita főgimnáziumban, majd a bajai és a székesfehérvári főgimnáziumban tanított. Mint állami tanárt 1885-ben a Selmecbányái ág. ev. líceumhoz osztották be, 1894-től a kassai, majd az egri áll. főreáliskolánál működött. 1903-tól a budapesti VII. kér,. István-úti főgimnáziumban, 1911-től nyugalomba vonulásáig, 1921. szept. 1-ig nálunk a II. kér., Toldy Ferenc főreáliskolában tanított.

Tanári működését az ifjúság iránti nagy szeretet hatotta át s ez lelkesítette 45 éven át tartó tanári működésében. Mint botanikus nagy súlyt helyezett arra, hogy a tanulóifjúság necsak elméletileg tanulja a természetrajzot, hanem hogy a természet növény- s állatvilágát jól megismerje. Növendékeit számos természetrajzi kirándulásra vitte, s ott a helyszínen magyarázta meg tanulóinak az egyes növényeket s állatokat. A chemia és ásványtan tanítása kapcsán nagy gyárakba s bányákba vitte el tanítványait, akik onnan sok értékes ismerettel tértek haza. E sorok írója, mint a VII. kér. István-úti főgimnázium tanulója szintén résztvett több ilyen kellemes és hasznos kiránduláson.

De nemcsak mint az ifjúság tanítója végzett értékes munkát, de tudományos és irodalmi téren is ismertté tette nevét. Mint fiatal tanár a gyógynövények leírásával foglalkozott. Kőzetelemzéseket közölt a Földtani Közlönyben, gazdasági és természetrajzi közleményeket folyóiratokban s iskolai értesítőkben. Munkái: Kis növényhatározó, Rovarhatározó, Ásványhatározó, Növénytani mesterszótár stb. Főműve: Növényhatározó (1888. Selmecbánya 4. kiadás 1906.), mellyel általános hírnevet szerzett magának. Nyelvismerete révén a budapesti kir. törvényszék hites tolmáccsá nevezte ki.