II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1917

Egykori tanítványaink a harctéren

Opatrny Refcső (a IV. osztályt 1908-ban végezte), a 106. táb. taracké, fhgy-a, a III. o. kát. érdemkereszt, a háromszoros legfelsőbb elismerés és a II. o. porosz vaskereszt tulajdonosa, 1917 okt.-ben feláldozta életét 22 éves korában a hazáért s a Görz mellett levő trnovai erdőben temették el.

Petfás Sándor (növendékünk 1908—10-ben), mint a 17. h. gy.-e. zlsa résztvett a kárpáti harcokban. 1915 febr. 12-én Kassán tífuszban meghalt.

Pohl Lóránd (ér. 1910.), mint t. vadász-zls, a Kárpátokban fejezte be fiatal életét.

Poldrifgáts 'Jenő vegyészmérnökj. (ér. 1914.), a 6. vártüz. e. önkéntese, bevonult 1917 jan.-ban és már máj. 22-én szolgálat közben szerzett tüdő- és mellhártyagyulladásban halt meg. * Radnai Ferenc (a VII. osztályt végezte 1917-ben), mint a 26. gy.-e. tizedese, 1916 nov.-ben a harctérre került. 1917 máj. 17-én Piavcseznál, Galíciában, hősi halált halt.

Roth Emil főmérnök, népf. hgy. Sandomirz támadásánál hősi halált halt.

Schmidt Károly (1888-ban végezte a IV. osztályt), népf. hgy. a 69. gy.-e.-ben, a háború kezdetekor a harctérre ment és 1914 nov.-ben 42 éves korában hősi halált halt Stari-Sambornál.

Sebők Sándor (ér. 1912.), a 4. h. gy.-e. t. zlsa, végigküzdötte a 2. és 3. isonzói csatákat. A 4. csatábarj.: 1915 nov. 28-án érte ellenséges golyó hős szivét élete 21. évében s a kotici temetőben helyezték örök nyugalomra.

Theisz Zoltán (ér. 1912.), a hadvezetőség rendeletére eszközölt tífusz ellen való oltás folytán lehelte ki 22. évében ifjú lelkét.

Tőzsér Béla (ér. 1908.), tűz. hd., az északi harctéren esett el.

Legyen áldott mindnyájuk örök emlékezete és kihullott vérükből viruljon a nagy magyar nemzet világraszóló dicsősége !

A harctéren küzdő és küzdött következő tanítványainkról kaptunk még értesítést :

Aba Novák Vilmos (ér. 1912.), a 29. h. gy.-e. hdja, az északi harctéren küzdött. 1. oszt. ez. vit. érem.

Abos Brúnó (ér. 1918.), a 44. nehéz tarackütegnél a harctéren a háború kezdete óta van. Bronz, II. o. ez. vit. érem és Signum Laudis.

Aczél Frigyes (1915-ben végezteaVI. osztályt), bevonult 1915-ben, mint a 12. gy.-e. ö.-e. 1916 februárban az északi harctérre ment,