II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1916

Dr. Jánosi Béla: Ünnepi beszéd

19

azonáltal azon törvények 31. cikkének záradékát, mely így kezdődik: »Quodsi verő Nos«, egészen azon szavakig: »in perpetuum facultatem«, megtartandjuk ; Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok határait és ami ezen országokhoz bármi jog és címen tartozik, el nem ide génit jük, se meg nem csonkítjuk, sőt amennyire lehet, gyarapítjuk és kiterjesztjük s megteendjük mindazt, amit ezen országaink közjavára, dicsőségére és öregbítésére igazságosan megtehetünk, Isten minket úgy segéljen s annak minden szentéi.

*

Elmúlt az ünnep, de káprázatos fényét még látjuk, melegét még érezzük s hatása alatt bizalommal nézünk a jövendőbe. Hisszük és reméljük, hogy Őfelsége, új királyunk megérti ezt a sokat szenvedett nemzetet s a szeretetnek s őszinte loyalitásnak megnyilvánulásait, melyekkel ittléte alkalmával Őt és felséges családját elhalmoztuk, meleg érdeklődéssel és jóakarattal fogja viszonozni. Ebben a hitünkben megszilárdít az a néhány köszönő szó, melyet eltávoztakor hozzánk küldött:

»A koronázás magasztos ünnepének hatása alatt, szívem benső sugallatát követve, a királyné nevében is mély köszönetét mondok magyar nemzetemnek hűségéért és ragaszkodásáért, mely a koronázás alkalmával oly lelkes és a magyar nemzetet jellemző módon nyert kifejezést. Biztosítjuk a nemzetet, hogy szeretetét, melynek valóban fényes megnyilatkozása mélyen meghatott és őszinte benső örömmel töltött el, mindenkor szivünk mélyéből viszonozni fogjuk.«

Ez a kölcsönös megértés s az érzéseknek ebből fakadó összhangja egy szebb jövőnek határozott előjele.

*

Kedves Ifjak ! Még dúl a háború, még nem tűnt fel a béke szivárványa ; még zúgnak az örvénylő vizek, még nem tért meg Noé olajágas galambja. De jönnie keil már annak a napnak, mely megszűnteti a vérontást. Ezt várjuk, ismételgetve magunkban a költő szavait: »Lesz még egyszer ünnep a világon !« Az ünnepnek azonban

2*