II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1916
Dr. Jánosi Béla: Ünnepi beszéd
A koronázás ünnepén. Beszéd, melyet a koronázás alkalmával tartóit iskolai ünnepen elmondott Dr. Jánosi Béla. Kedves Ifjak ! Történeti időket élünk. Napjainkban nagy világesemények, miket Klio érctábláira fog vésni, száguldó gyorsasággal követik egymást. Míg máskor szinte észrevétlenül, feltűnés nélkül, egyhangú egymásutánban peregtek le a szürke évek s nemzedékek születtek, élték le napjaikat és szálltak sírjaikba anélkül, hogy az egyéni életsors szűk körén belül lefolyó élményeken felülemelkedő nagy nemzeti, vagy az egész emberiség sorsára döntő események hatalmas lüktető erejének, lesújtó vagy fölemelő érzésének hatását megismerték volna, addig ma messzire kiható, nagyjelentőségű dolgok tornyosulnak egymásra s hozzák szokatlan izgalomba lelkünket. Eddig nagyobb megrázkódtatások, melyek erőszakosságukkal az emberek millióinak figyelmét magukra vonták, tőlünk távolra eső vidékeken folytak le s mi csak úgy vettünk róluk tudomást, mint ahogy a szeizmográf ezer kilométerek távolságából jelzi a földhullámok rengéseit; ha pedig közelebb a mi határainkhoz (itt a szomszéd Balkánon) dúlt a harc, ez is úgy tűnt fel, mintha forró nyári estéken a látóhatár szélén tellobbanő hangtalan villanások, a villámos feszültséggel telt légkör távoli kisülései talán egy hatalmas égiháború lezajlását hirdetik, melynek rombolása vagy áldása nem, még csak szele sem, hanem csupán híre jut el a fényhatásban hozzánk. Ma azonban egy' titáni világmérkőzés forgatagának kellő közepében élünk. Ennek méretei meghaladnak mindent, amit a történelemben eddig megbámultunk. A népvándorlás óriási mozgalmai, mikor Kelet megindult Nyugat felé s népek áradata áttörvén a gátakat és töltéseket elöntötte Európát, eltörpülnek a mi háborúnk mellett. Napoleon száz év előtt sokáig győzelmesen hordozta meg a francia
