II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914

XIV. Egykori tanítványaink a harctéren

136

Theisz Zoltán ugyan nem a szorosan vett harcmezőn, de mégis mint katona — a hadvezetőség rendeletére eszközölt typhus ellen való oltás folytán — lehelte ki ifjú lelkét, tehát ő is e háború áldozatai közé tartozik. Korai sírban szállt tanítványunk, aki 1912. évben érettségi vizsgálatot tett s azóta *a Műegyetemen gépészmérnök-hallgató volt, párját ritkító módon ragaszkodott *

intézetünkhöz. Atyja, dr. Theisz Gyula úr, értesítése szerint elhunytát megelőző napon e szavakkal emlékezett meg iskolánkról: „Éltem legboldogabb, legszebb évei azok voltak, amikor a VII—VIII. osztályba jártam.“

Vigasztalhatatlan szülei és testvérei a következő gyászjelentést bocsátották ki:

Megtört szívvel tudatjuk, hogy forrón szeretett jó fiunk és testvérünk

THEISZ ZOLTÁN

gépészmérnök-hallgató

önkéntes, a vasúti ezred tisztivizsgát tett szakaszvezetője

Korneuburgban, folyó évi március hó 15-én, életének 22-ik évében tragikus módon meghalt. Benne a haza kötelességtudó, lelkes katonát, — családja tiszta- lelkű szerető fiút vesztett.

Kedveshalottunkat hazahoztuk a messze idegenből, hogy a haza földjének ölében aludhassa örök álmát.

Temetjük folyó évi március 21-én az I. kér. farkasréti temetőben.

*